Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - r a.: Az elsőáldozás új rendje Németországban
készek a plébánián, ahol kis csoportokba vonják össze ezeket a gyermekeket, lehetőleg egymással ismerősöket, 6-10-nél nem többet. A cél az, hogy az előkészítést kivonják az iskolából és a plébánia feladatává tegyék. Ily módon minden gyermek kapcsolatba jut a plébániával, — a nem gyakorló szülők gyermekei is, — és a plébános is közelebb kerül gyermekük révén ezekhez a szülőkhöz. Sok plébános délutáni elfoglaltsága (pl. temetés) mellett nem tud a gyermekekkel foglalkozni, és veszteségnek érzi, ha nem ő maga készíti elő az elsőáldozókat. Ez igaz. Ha azonban sikerül az előkészítés során a szülőkkel közelebbi kapcsolatba kerülni — kisebb gyermekek szüleivel ez sokkal köny- nyebb. mint később, — ha összedolgoznak a gyermek előkészítésén, ennek előnye az eddigi német tapasztalat szerint sokkal nagyobb. Természetesen lelkiismeretlenség főleg nem gyakorló szülők gyermekeit egyszerűen segítőkre bízni vagy csak az iskolai hitoktatással megelégedni, anélkül, hogy a plébános a gyermekeket és a szülőket megismerné. Ahol a plébániai előkészítés megoldhatatlan, ott továbbra is az iskolai hitoktatás keretében történik a 2. elemi tavaszán az előkészítés, bár ennek eredménye sokkal kisebb, főleg a kisebb korú gyermekeknél. Sok helyen az általános előkészületet az iskolában tartják teljes egészében, csupán néhány délutánra hívják el a gyermekeket kisebb csoportokban a plébániára, esetleg szüleikkel együtt, ahol a plébános, ha nem ő tanítja a 2. elemistákat, közelebbről megismerheti az elsőáldozókat. Északnémetországban azonban 1968 előtt sem az iskolában, hanem — az iskolai hitoktatás ellenére, — a plébánián történt a szentségekre (áldozás, gyónás, bérmálás) való előkészítés. 5) A korai és az ünnepélyes áldozás A gyermekek lehetőleg ne az ünnepélyes „első áldozás" napján járuljanak először az Úr asztalához, hanem már korábban. Vallásos szülők egyszerűen „magukkal viszik" gyermekeiket a szentáldozáshoz, ha ők maguk is rendszeresen mennek, és ettől a naptól kezdve a gyermekek is áldozhatnak, de csak szüleikkel vagy más felnőttel együtt. A szülők egy ünnepet, esetleg név- vagy születésnapot választanak ki az első áldozás napjául. A napot egy kissé ünnepélyesebbé teszik, azonban elmarad a fehér ruha, a vendégsereg és az ajándékok. Több ismerős szülő esetleg együtt mehet gyermekével misére és első áldozáshoz. A gyermekek szüleik mellett maradnak a padban, velük együtt mennek áldozni. A gyakorlat azt mutatja, hogy egyre több vallásos szülő választja az elsőáldozásnak ezt a formáját: gyermeküket minél előbb „magukkal vinni“ a szentáldozáshoz. Az ilyen elsőáldozási nap főeseménye a lényeg marad: a gyermek találkozása Krisztussal. Az ilyen egyéni vagy kis csoportokban történő első áldozásoknak nem kell éppen tavasszal történniök, amikor az időjárás, testi fejlődés is mege- rőltetőleg hat a gyermekekre. A késő ősz (október, november) iskolai tapasztalat szerint nyugodt, befogadásra, elmélyülésre nagyon is alkalmas idő. 60
