Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Béky Gellért: Metanoeite
Vannak, akik éppen ebben a természetellenes, furcsa állapotban látják az eredeti bűnnek (ha nem is minden, de legalább egyik) legfőbb vonását. A személyes bűnök csupán ennek az állapotnak volnának a kitágulása, meg- hosszabodása, jelenvalősága az emberi szívben és történelemben. Teológiailag nézve nemcsak az üdvösség eszkatológikus. A rossz, a bűn is az. Nemcsak az Isten országa növekszik kovászként, vagy mint a mustármag; a rossz, a bűn birodalma is terjed, erjed, halad a végső beteljesedés, jobban mondva a végső összeomlás, a kárhozat felé. S miként az Isten országa az én, a társadalom közreműködését kívánja, úgy a rossz, a bűn is az emberi felelősség, az én felelősségem pillérein épül fel. Hogy állunk mi papok a bűntudat, a rosszal szemben tanúsított álláspont dolgában? A papi lelkigyakorlatokból semmiképpen sem hiányozhat a bűnről és a metanoiáról komoly elmélkedés . . . II. 1. Az emberiség hosszú évezredeken át szentül hitte, hogy a föld egyenes, lapos, tehát nem kerek. Az újkor kétségtelenül egyik legnagyobb felfedezése annak felismerése, hogy a föld gömbölyű. Elég csak kellő távolságra kimenni a világűrbe, hogy erről meggyőződhessünk. így van ez az ember esetében is. Egyenesnek látszik, igaznak tűnik mindaddig, míg tisztes távolságból nem nézzük: egy hosszú élet alkonyatából, a Biblia, az Isten látószögének örök távcsövével. Akkor vesszük észre, mennyire nem egyenes, mennyire görbe és ferde . . . Olyan a mi „igaz" voltunk, mint a szennyes alsóruha, mondja Izaiás próféta (64,6). Nincs még egy könyv a világon, amelynek olyan finom megfigyelőképessége, olyan megdöbbentően, sőt botrányosan széleskörű és pártatlan információja lenne az emberi szív meg az egyén és a társadalom valódi állapotáról, mint a Szentírásnak. A Biblia szerzői nyugodtan letelepedhetnének akármelyik rendszer parlamentjébe: ellenzéknek. De ugyanakkor éppen ennek a könyvnek vannak a legvakmerőbb tervei, fényesebbnél-fényesebb meglátásai, szinte hihetetlen reményei az emberiség és az egyes emberek Jövőjét illetően. Nos, mégis ez a könyv állítja az emberiség állapotáról, hogy csak olyan, mint a szennyes ruha. Vagy mint a kialudt csillag fénye, amely a roppant távolság miatt még évezredekig világít a földön. Az emberiség is világít a tudomány, kultúra, teljesítmények egén talán a világ végéig; még akkor is, ha már nem sok, vagy szinte semmi kapcsolata sincs Istennel. Fénylik, ragyog: nem önmagától, nem maga erejéből, hanem a forrás, az eredet, az Isten erejéből. Vagy olyanok vagyunk ebben az állapotban, mint a gépkocsi motorja. Be van kapcsolva a motor; forog, zakatol, benzint fogyaszt, de a kocsi áll egy helyben. „Leerlauf“, mondja a német találóan: futás az ürességben, a semmiben. 40
