Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Béky Gellért: Metanoeite
kedés, éppen a lelkigyakorlatok elején, nem egyszer szellemi-lelki „Erpressung", olcsó hatásvadászat, amolyan lélektani trükk. A bűntudat ügyes és ravasz ébrentartásával, mesterségesen táplált önmarcangolással, erkölcsi ijesztgetésekkel akarjuk a lelkigyakorlatozót „jófeltételek", „életreform“, „tökéletesség" és egyéb hasonló hangzatos jeligék alatt csúcsteljesítményre ösztökélni. Amint látjuk, ki így, ki úgy próbál menekülni a bűn, a bűnösség önvádjától. Korszellem jele volna ez? Az „Entmythologisierung" következetes megvalósítása erkölcsi vonalon? Avagy az újkor teológikus nagykorúságának velejárója? 2. Akárhogy is értelmezzük a tényeket, annyi bizonyos, hogy a bűn és a bűntudat meg a metanoia az írások lényeges tánításához tartozik. Olyannyira, hogy vannak keresztények, akik a Szentírásnak éppen erre vonatkozó tanítását tartják a Biblia leglényegesebb részének (vö. a protestánsok meg a Római levél). A bűn és a bűntől való megigazulás lenne ezek szerint az írásokat nyitó legfontosabb kulcsfogalom. Csakugyan, a bűn egyike azoknak az igazán kevés, egyetemes kapcsolatoknak, amelyek az egész emberiséget tökéletesen eggyé kovácsolják. E mellett az igazán nemzetközi sorsközösség, minden határokat lerontó bűnben való egység mellett elhalványul minden egyéb esetleges különbség a zsidók és nem zsidók, kapitalisták és proletárok, férfi és nő között . . . Jelenleg mindenütt nagy a forrongás, nyugtalanság a világon. Ennek a nemzetközi hánykolódásnak pedig főoka (a forrongok, az elégedetlenek vádja szerint) kétségkívül az, hogy az összes fennálló társadalmi rendszerek eleve romlottak, rothadtak, következésképpen semmiféle „reformmal" nem lehet őket orvosolni. Minden reformtörekvés, minden javítási kísérlet (legyen az jogi, politikai vagy akár vallási törekvés) eleve téves és káros. Hogy a Szentírással példázgassunk: elnyűtt, kifestett köntösre senki se vet drága ruhából vágott foltot. Ezzel csupán a finom anyagot pazarolnánk, és a rongyot sem tennénk egy szikrával se jobbá. A kinyilatkoztatás tanítása szerint az egész emberiség állapota annyira megviselt már, hogy semmiféle konvencionális módszerrel nem lehet rendbe hozni. Aki javítani akarna rajta, csak a jó bort tenné ócska, szakadozott tömlőkbe. S ez áll nemcsak a társadalomra, s általában az egész emberiségre, hanem minden egyes emberre is: rám is, rád is, mindegyikünkre . . . Ez a mindennapi tapasztalati tény az alapja minden reformtörekvésnek és forradalomnak. Vagy mint egy japán egyetemista mondta: a jelenlegi állapotokat (társadalom, nevelés, egyetemek) normális úton képtelenség orvosolni. Itt már csak egy segítség van: áldozat és halál. Azaz: felégetni, elpusztítani mindent, hogy egy új világ születhessen a romokból. Mert halál nélkül nincs élet . . . 3. Ha csak a szavakra figyelünk, ebben az elvben tökéletesen megérti egymást a keresztény és a forradalmár. Mindkettő jól ítéli meg a helyzetet. 38
