Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Josef Ratzinger: Nagyheti elmélkedés
A keresztény létnek SZOLGÁLAT-ban való összegezése természetesen nem jelenti azt, hogy egyoldalúan beleszeretünk a világba avagy az emberbe. Amint az egyoldalú természetfelettiség elkerülendő, ugyanúgy elkerülendő az egyoldalú evilágiság is. Az evangéliumi humanizmus kiegyensúlyozott, mert szerinte a természetes és természetfeletti egybetartozik, Isten országa és az ember városa egymást kiegészítő valóság. Mindaz, amit fenntebb elmondottunk, csak vázlatos ecsetelése mindannak, amit a SZOLGÁLAT-ról mondanunk kellene. De mégis elég arra, hogy megértesse, hogy a SZOLGÁLAT mennyire foglalata a keresztény létnek és mennyire központi valósága a papi egységnek és a papi lelkiségnek. Ezért nagy az örömünk, hogy a nagyvilágban a magyar hívek és papok egyaránt ilyen időszerű és hathatós segédtársat kapnak a SZOLGÁLAT-ban. Joseph Ratzinger NAGYHETI ELMÉLKEDÉS „Feltekintenek arra, akit keresztül szúrtak" — ezekkel a szavakkal zárja János evangélista Jézus szenvedésének elbeszélését és ezekkel a szavakkal kezdi a Krisztus-látomást az Újszövetségi Szentírás utolsó könyvében, melyet „Titkos Jelenésekének szoktunk nevezni. Ezen ószövetségi prófétai szavak kétszeri idézése között ott feszül az egész történelem a keresztre-feszitéstől az Úr újrajöveteléig; ezekben a szavakban egyaránt benne van annak megalá- zottsága, aki mint gonosztevő a bitófán halt meg és annak hatalma, aki jön, hogy megítélje a világot — aki a mi bíránk is. „Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak“ — az egész János-evangélium nem más, mint ezeknek a szavaknak a beteljesülése, törekvés arra, hogy szemünket és szívünket hozzá emeljük. Az egyház egész liturgiája sem más, mint feltekintés arra, akit keresztül szúrtak, akinek eltakart arcát a pap az egyházi év csúcspontján, a nagypénteki intentiszteleten az egyház és az egész világ elé tárja: „Nézzétek, a kereszt fája, amelyen a világ üdvössége függött!“ „Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak". — Urunk, add, hogy föltekintsünk rád ebben az órában, elrejtett- ségednek ebben az órájában, amelyben a világ megalázott, a világ, mely ki akarja kerülni a kereszt bosszantó szerencsétlenségét, mely bújik pillantásod elől, és nem tudja, hogy éppen ez által siet a te órád felé, mikor majd senki sem fog tudni elbújni tekinteted elől. A Megfeszített oldalának átszúrásáról János különös ünnepélyességgel tudósít, mely elárulja, mekkora jelentőséget tulajdonít ennek az eseménynek. Tudósításába, amelyet majdnem esküszerü tanuságtétellel zár, két ószövetségi idézetet dolgoz bele, melyek egyben fényt derítenek ennek az eseménynek értelmére. „Csontot ne törjenek benne“ — mondja János és ezzel a zsidók Passah-ritusának szavait idézi, a húsvéti bárányra vonatkozó előírások egyikét, így adja tudtunkra, hogy Jézus az igazi, hibátlan húsvéti bárány, akinek oldalát ugyanabban az órában döfték át, amikor a templomban a rítus szerint le11
