Szolgálat 4. (1969)
Halottaink - Lakos Endre egyetemi lelkész (Marosi L.) - Dr. Wild Endre OFMConv. (Rákos R.)
LAKOS ENDRE Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte, özvegy édesanyja néhány szobából álló otthonában kis magán-konviktust rendezett be. Az erős asszony lelküle- tével az itt élő néhány diákot példás fegyelemben nevelgette. Bandi már itt belenőtt a közösségi, fegyelmezett életbe. Még protestáns mikor iskoláit kezdi, de a piarista gimnázium szelleme és a Szegedet mindig átható katolikus szellem az ő lelkét is megfogja. Nemcsak konvertál, hanem lassan papi hivatása is kibontakozik. A szegedi szemináriumban P. Hunya, a nagy magyar spirituális neveltje, kinek lelkiségével mindjobban töltekezik. Kellett is ez a lelki erőtartalék későbbi, kálváriás útjain. Mikor az események folyamán Ausztriába sodródik, itt is arra a munkára fekszik rá, amely mindig eleme volt: a magyar ifjúság nevelésére. Innsbrucktól nem messze, a tiroli havasokban, Gránben 1600 m. magasságban szervezője a magyar gimnáziumnak. Fiai komoly munkát végeztek és nem kallódtak el. Egyszerű irógépiével kis lapot is indít „Hitel“ címen. Munkatársai diákjai. Az iskolai szünetekben cserkésztáborokat szervez. Fiai szívében úgy akarja megalapozni a magyarságtudatot, hogy a nagy világban szétszóródva is a magyar lélek és emlék mindig megmaradjon. A gráni iskola megszűnése után a magyar egyetemisták lelkésze lesz Bécsben. Egészsége mind jobban gyengül. Ezüstmiséjén már lehetett látni a tragikusan fenyegető veszélyt. De ő még most sem kíméli magát. Minden erejével igyekszik tovább dolgozni. Pár évvel ezelőtt kiadta könyvét, mely a középiskolások nívóján öleli fel a hitigazságokat. Co- ram Sanctissimo címen irta jól sikerült cikkeit a magyar papság lapjába. Június 19-én szakadó esőben, villámlás, menydörgés között indult 51 éves korában utolsó útjára a bécsi ottakringi temetőben. Számos magyar paptestvére és legalább kétszáz honfitársa kísérte. A magyarok apostoli vizitátora. Dr. László István püspök temette és mondott német nyelven beszédet. A magyar paptestvérek nevében Msgr. Adám György búcsúztatta. A koporsónál Tollas Tibor, Varga Gyula és Dr. Papp Andor vettek még búcsút tőle. Nemzeti színű koszorúk, szegélyezték a Csanádi egyházmegyés paptestvér utolsó útját és egy maroknyi hazai föld omlott először koporsójára. Marosi László DR. WILD ENDRE OFMConv. (1882 — 1969) Nem hazájában halt meg, Erdélyben, hanem Braziliában, Rio de Janeiróban, 1969. július 28-án. Idős volt, halála mégis váratlanul ért bennünket, mert élete utolsó percéig eleven életerővel dolgozott. Aradon született 1882. május 31-én, Erdély egyik legtörténelmibb városában, Ott végezte középiskolai tanulmányait, majd 1899-ban Marosvásárhelyt belépett a minorita ferencrend Sz. Erzsébet tartományába. A római Gergely-egyetem bölcsészkarán doktori oklevelet nyerve, teológiai szakképzettségét részben itt, részben Innsbruckban szerezte meg. 1905 december 23-án Páduában szentelték pappá. P. Wild emelkedett, gyakorlati életbölcseséggel rendelkezett. A diadalmas keresztény világnézet derűjével, erejével fogott munkához. Első munkahelye Lugos, ahol zárdái hitoktató és plébániai segédlelkész lesz. Megalakítja növendékei Mária-kongre- gációját és velük együtt lefordítja Opitz Henrik jezsuita lelkikönyvét: Die Schule Mariens (1910, 8°, 352 oldal). 1911-ben pancsovai plébánossá és házfőnökké nevezik ki. Itt 600 kötetes katolikus ifjúsági könyvtárat alapít és munkatársával lefordítja, és kiadja a minorita rendház 1718 - 1750 közötti naplóját (1915, 4°, 272 o.). 1914-ben meglátogatja Konstantinápolyi, Kisázsia, Szíria, Palesztina és Észak-Egyiptom sok városát. Visszatérve Erdélybe, már vár rá az aradi helyőrségén a lelkészi szolgálat, amelyért több kitüntetést kapott. 109
