Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Vass György: Házasság, az evilági szerelem szentsége
A keresztény házasság éppen azért szentség, mert benne valósul meg az egyház közössége, és ez a közösség valósítja meg a család közösségének lehetőségét. Már az ószövetségi szentírás prófétai Íráséinak allegóriáiban is a férfi és a nő közössége jellemezte Yahvénak és népének üdvtörténeti viszonyát. A házasság volt annak szimbóluma, hogy Isten az ember világi történelmébe lépett és népével örök és felbonthatatlan szövetséget kötött annak ellenére, hogy az ember és közössége képtelen volt kitartani Yahve történelmi jelenléte mellett42. Az ószövetségben tehát a házasság Istennek az emberekkel alkotott szövetségét jellemzi és ezzel alakítja ki az Isten népének — Izraelnek — emberi közösségét. Az újszövetség teológiájában, ahogy ez szent Pálnál kialakul, a szimbólum (= házasság) és a szimbolizált valóság (= Yahve és az emberi közösség) viszonya megfordul. Számára nem a férfi és nő közössége szimbolizálja Istennek az emberiség közösségével kialakult frigyét, az Egyházat, hanem az egyház valósága jellemzi a férfi és nő találkozását a házasságban. Mert az egyház mint Krisztus misztikus teste, a hívők keresztény közössége, már nemcsak ígéret, hanem teljes valóság. Ez a házasság üdvtörténeti értelmezésének ,pál-fordulata‘ szent Pálnak az Efezusiakhoz írt levelében találja meg legpregnánsabb kifejezését43. De már az Efezusi levél előtt is alakulófélben van a misztikus test fogalma szent Pál teológiájában. Már a Korintusiakhoz írt levél állítja, hogy a keresztények Krisztus testének tagjai, amellyel egy ,lelki1 közösséget alkothatnak44. Sőt a keresztények résztvehetnek ebben a krisztusi testben az az eucharisztia és a keresztség szentségei által; igy egymással is közösséget alkothatnak, egymásnak is mintegy tagjaivá válhatnak45. Ugyanez, a misztikus testről kidolgozott allegória dinamikus szimbólummá válik szent Pál későbbi leveleiben. Amíg eddig az egy .krisztusi test' képével jellemezte a keresztények közösségét, most úgy ír erről a testről, mint amelyet — bár megvan — minden kereszténynek ki kell alakítania. Krisztus máris a feje ennek a test által kifejezett közösségnek46, de ugyanakkor minden keresztény életnek be kell töltenie Krisztus megváltó tettének valóságát47. Az egyház, a hívek közössége már megvan Krisztusban, aki ennek a testnek 42) Yahve szerelme Izrael iránt a házasság szimbólumával fejeződik ki. Izrael Yahve jegyese (Jer 2,2 stb) vagy hűtlenségbe esett házastársa (Jer 2,25 — Ozeás 2, 4-15 Ezekiel 16,16 stb., Izaiás 1,21). Yahve megkönyörül hűtlen jegyesén (Ez 16, 9 stb) és mint megváltója visszaveszi magához (Iz 62,4-5 Ozeás 2,19-20). Az Énekek éneke is erről a szerelemről beszél és ennek a szerelemnek beteljesülését állítják elénk az evangéliumok eszkatologikus képei is (Mk 2, 18; Jn 3,29; Mt 22, 1 stb, 25, 1) valamint a Jelenések könyvének menyasszonya (19, 7; 21,2 stb, 22, 17). 43) Efezusi levél 5,21-33. 44) 1 Kor 6, 15. 45) 1 Kor 10,17; 12.12-17; Rom 12,4 57. tó) Kol 1, 18. > 47) Kol 1,24. 51
