Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Vass György: Házasság, az evilági szerelem szentsége
Mármost a nyugati teresztény tradíció szaknyelven próbálja kifejteni ugyanezt a gondolatot: a házasság világi valóságának értéke a házasságon felüli ( = transzcendens) értékben nyeri el értelmét. Ezt próbálja hangsúlyozni szent Ágoston teológiája, amikor a házasságot a keresztény szempontból alátámasztó értékekről beszél. A ,bona matrimonii', vagyis a gyermekáldás (proles), a házastársak hűsége (fides) és a házastársak közösségének szentségi ideálja (sacramentum) ilyen, a házasságot felülmúló (= transzcendáló) értékekre mutatnak. Ágoston felfogásában ezek az értékek jusztifikálják' a nemi élet megengedhetőségét a házasság keretében, ezek zárják ki közösségükből a harmadik személyt, és ezek különböztetik meg a keresztény házasságot a csak világi házasságtól éppen abban, hogy házasságuk teljesen felbonthatatlan19. Hozzá kell tennünk azt is. hogy Ágoston teológiájában ezek az értékek mind a házastársi közösség földi értékén felülre mutatnak, és csak másodlagosan biztosítják a már meglévő földi valóság keresztény jellegét20. A házasságnak ezekkel a transzcendens értékeivel Ágoston nem akarta meghatározni a házasság lényegét, hanem ennek ideális erkölcsiségét hangsúlyozta. Valamelyest megváltozott a helyzet a középkorban, amikor a házasság transzcendens értékét az arisztoteleszi teologizmus, célszerűség elvével próbálták átgondolni. Ez a fensőbbrangú érték a házasság lényeges céljában van. A középkor teológusai számára a házasság, a férfi és a nő találkozása, természetes világi valóság volt. Ez a cél nemcsak igazolja a házassági életet, hanem magát a házasságot határozza meg olyformán, hogy a lényeges cél kizárása érvénytelenné teszi ezt. A cél meghatározásában azonban a középkor teológusai nem a házasság egész világi valóságát, hanem ennek csak egy szempontját emelték ki, mégpedig a férfi és a nő nemi egyesülését. Ennek pedig — szerintük — egyetlen főcélja a gyermekáldás. Ebből a célból vezetik le filozófiai alapon a felbonthatatlanság és az egynejűség lényeges tulajdonságait.21 Amíg tehát Ágostonnál a házasság transzcendens értékei ennek keresztény erkölcsi tisztaságát szabták meg, addig a skolasztikában kigondolt célok, a házasság ontológiai lényegét határozták meg. Ez a skolasztikus alapbeállítottság napjainkig is megmaradt, és csak a huszadik század első felében próbálták teológusaink egy más filozófiai alap segítségével, — a perszonalizmussal —, átformálni az egyház skolasztikus álláspontját. Ennek eredménye a II. Vatikáni zsinat tanítása, amelyben a házastársak közös szerelmének közösség-alkotó viszonya már nemcsak másodlagosan szerepel a gyermekáldás célja után.22 összefoglalva tehát, a házasság tisztaságának ideálja (ennek három jellegzetes vonásában) nem a férfi és nő találkozásából fakadó házasság 19) Az ágostoni .sacramentum’ kifejezés a felbonthatatlanságra és nem a középkorban megfogalmazott szentségek technikus értelmére vonatkozik. 20) Proles jelöli a választottak számának betöltését, fides József és Mária házasságának keresztény ideálját; sacramentum: a felbonthatatlanság ideáljában arra a visszavonhatatlan egységre utal, ami Krisztus és az egyház között fennáll, cf. Eph. 5,21-33. 21) A gyermekáldás főcélja mellett még a házastársak egymást segítő közösségét is említik mint másodlagos célt és a ,mutuum adjutorium’-hoz még a .remedium concupiscentiae’ is hozzájárult: a házasság megóvja a feleket a testiség kisértéseitől. • * 22j Lásd: 2. lábjegyzet. 41
