Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Galambos Irén: A liturgia reformja a zsinat után
a pszichológia és a szociológia is, szóhoz jussanak a liturgia kialakítása terén. Mivel a szépszámú liturgikus rendelet közül kétségtelenül az 1969 advent első vasárnapjával életbelépő új miserend érint bennünket legközvetlenebbül, ennek újításait s azok teológiai és lelkipásztori jelentőségét ismertetjük a következőkben. A szentmise új rendje Az új rend egyik szembeötlő sajátossága, hogy számos választási lehetőséget nyújt. Jellemző, hogy a rubrikák egyik leggyakrabban használt kifejezése a „pro opportunitate“ (ha úgy tetszik, ha alkalmasnak látszik). A liturgia a jövőben tehát sokkal változatosabb s ennek következtében „élőbb“ lesz, mint a reform előtti időben. A szentmise felosztása is megváltozott. Régen első részét: előmisének ill. a hittanulók miséjének nevezték, főrészét pedig a hívek miséjének. Az új miserend a szentmise első főrészét az I g e liturgiájának, a másodikat pedig eucharisztikus liturgiának nevezi. Ezt a két főrészt a szentmise bevezető és befejező részei foglalják megfelelő keretbe. A szentmise bevezető rítusa A szentmisét a bevezető ének nyitja meg: „Midőn a nép összegyűlt, a pap segédkezőkkel az oltárhoz megy. Közben az introitust éneklik“ — mondja az új rubrika. Nem szükséges, hogy ez az ének feltétlenül azonos legyen az introitus szövegével. Az egyházi zenéről szóló rendelkezés megengedi, hogy az illetékes püspöki kar megfelelő egyházi népéneket is kijelölhet a mise körmeneti énekeinek helyettesítésére. A magyar püspöki kar élt is ezzel a jogával és minden évre kiadja a Templomi énekrendet. A rubrikák a nem-énekes misék számára a jövőben egy-egy elmélkedésre szánt gondolatot, vagy az ünnepre vonatkozó „mottó“-t jeleznek (ez a Változó Részeket tartalmazó kötetben fog megjelenni). Ezt felolvashatja a lektor vagy esetleg a köszöntés után maga a pap. Az introitusnak különben az a céija, hogy „megnyissa az istentiszteletet és megteremtse az összegyűltek lelki egységét a liturgikus időnek megfelelően". A pap bevonulása után megcsókolja az oltárt és helyére megy. A bevezető ének befejezése után keresztet vet, majd köszönti az egybegyűlteket. Ez a köszöntés valójában eddig is megvolt: a szentmise első „Dominus vobiscum“-a. Az „Úr legyen veletek“ köszöntés a jövőben is alkalmazható, de ajánlatosabb a Szent Pál leveleiből vett köszöntéseket használni, melyekről tudjuk, hogy éppen az őskeresztény liturgikus használatból kerültek a levelekbe. A felelet rájuk „És a te lelkeddel“. A köszöntés után a pap, a diákonus vagy más erre alkalmas segédkező röviden, pár szóval bevezetheti a napi misébe a híveket. , A köszöntés és a rövid bevezetés után a szentmisének egy új része következik: a közösen és hangosan végzett bűnbánati aktus. A pap 26
