Szolgálat 3. (1969)

Jövőbenézés - Van-e lelkünk?

valamit, ami felülmúl minden ismeretet! Az a feladata, hogy állandó vágyat tápláljon önmagában, Feladata, hogy a barátságot és szeretetet úgy élje meg, hogy ebben a barátságban és szeretetben a végtelenség tere nyíljék. Mindabból, amit az ember „külső jelenlété“-ben megél, kiharcol, eltűr és szeretetben meghódít, és abban a mértékben, ahogyan életereje kialszik, úgy fejlődik ki, vagy legalábbis úgy kellene kifejlőd­nie valaminek, ami jóságot, megértést, jóindulatot, igazságosságot, sőt irgalmat áraszt a világba. Az ember bensősége — az, amit a „lélek“ fogalmával szoktunk jelölni — nem „található meg“ egyszerűen a világban. Igaz, egy embrióban is van valami, ami későbbi fejlődése során mind magasabbra tör. Éppen azért kell védenünk és őriznünk. Ezt a (csíraszerű) „jelenlétet“ azon­ban szabadon ki kell bontakoztatni. Ez ember-létünk feladata. Ennek a lehetőségnek egyszer minden ember számára meg kell nyílnia. Hogyan és mikor? „Egyszer“ — s ez annyit jelent: legalább a halálban. Minden ember számára meg keli lennie annak a lehetőségnek, hogy a „külső­ség“-et (amelyet testnek nevezünk), bevezesse a lét „bensőségé“-be, hogy megnyílhasson az abszolút számára. yAquinói Tamás, a keresztény gondolkodók egyik legnagyobb alakja (akit még a „test-lélek“ fogalmi sémája tart fogva), hasonló gondolatot vet fel. Szerinte az ember nem áll két „dologból“, hanem egyetlen lényeg, akiben anyag és szellem lényegileg egyesül. A kettőből egy har­madik lesz, s ez egyik sem az előző kettő közül. Az emberi test nem más, mint a „lélek kifej lése“. És megfordítva: az emberi lélek az anyag legmagasabb önmegvalósulása. Az emberi lélek — így mondja Aquinói Tamás többször is — a lényegéhez tartozó szükségszerűséggel hatol bele az anyagba. Test nélkül nincs emberi lélek. Test és lélek: az em­beri valóság lényegileg egyesített elvei. Az a valóság, amelyet „ember­nek nevezünk, nem két szubsztancia összekapcsolódása. A test a lélek lényegi aktusa. A léleknek a testhez való viszonyulása lényegéhez tar­tozik. A testiség nem más, mint kifejtése mindannak, ami a lélekben már „ős-eredetileg“ benne volt. És fordítva: az, ami „az anyag törek­véséből“ lényegi szükségszerűséggel előtör, az a lélek. Ez a filozófiai meglátás valószínűleg a szellemtörténet egyik legfontosabb gondolat­vázlata. Egyben azt is megmutatja, hogy egy olyan ember, aki a dol­gokat a végső alap szempontjából fontolja meg, még akkor is át tudja törni a formulák korlátját és rámutathat olyan gondolatokra, amelye­ket az emberiség csak évszázadok múlva tud felfogni, ha megmerevült formulákba és fogalmakba van „bezárva“. Mindez már sejteti, milyen átfogó gondolati következtetéseket vonhatunk le mindebből következő témánkkal, a halállal kapcsolatban. Még korai volna azonban ezeket a következtetéseket már most leszűrni. Csírájában azonban már benne van a feleletünk. Amit keresztény és 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom