Szolgálat 2. (1969)

Tanulmányok - Király István: A szentírás és az elmélkedés

jelentenek. Ezeket párhuzamosan is lehet végezni és ezek kölcsönösen kiegészítik egymást, de végül is el kell hogy vezessenek bennünket az imádsághoz. Miután asztal mellett, könyvek, jegyzetek segítségével tanulmányoztuk az írást, vagy olvastuk, hallgattuk a szent liturgia alkalmával, elérkezik az idő, hogy a hívő ész kutatása, de még a tanító, magyarázó Egyház szava mellett lelkünk mélyén arra figyelünk: mit akar az Isten mondani nekünk: a csendben, az imádság magányában, a Szentíráson keresztül. Erre buzdít minket is a zsinati konstitució szent Ambrus szavaival: „Amikor a Szentírást olvassuk, Isten szól hozzánk, és amikor imádkozunk, mi szólunk őhozzá.“' (Dei Verbum, n. 25) így jön létre a párbeszéd Isten és az emberek között.

3) így lesz a Szentírás olvasása karácsony a mi számunkra. Karácsony titkát szent János evangéliuma igy fejezi ki: „Az Ige testté lett és közöttünk lakott." (Jn f, 14) Tulajdonképpen mióta ember van a földön, minden vallás azt kutatta, hogyan találkozhatna az ember az Istennel, hogyan közeledhetnek egymás felé az Isten és az emberek, hogy végül is találkozzanak? Vajon az Istennek kell-e leereszkednie az emberek közé, vagy felemelkedhetnek az emberek Isten világba? Ez a központi problémája minden vallásnak, mitológiának és kinyilatkoztatásnak. Karácsony éjszakája hozta meg a kielégítő választ erre a kérdésre. Mert azon az éjszakán világrengető esemény történt a földön, az emberek életében. A teremtés és az élet Ura eljött közénk. Az Isten Igéje, aki öröktől fogva volt, aki által minden lett, fölvette a mi emberi testünket és közöttünk lakozott.

De miért jött közénk, miért lett emberré az Isten Fia? Azért jött, hogy visszatérve a Mennyei Atyához, ne egyedül menjen vissza, hanem mindazokkal együtt, akik befogadták Öt, akik hittek benne. Karácsony titkának ez a kettős mozgalma: az eljövetel és a visszatérés, határozza meg a mi vallásos életünket, Istennel való kapcsolatunkat. Először az Isteni Igének kell eljönnie hozzánk, a mi egyéni életünkbe és nekünk fogadni kell öt, hogy Ö legyen életünk világossága. Ha engedjük, hogy átalakítsa, megváltsa szívünket, gondolkozásmódunkat, tetteinket, csak akkor tudunk Vele együtt visszatérni a Mennyei Atyához. Csak akkor tud Ö úgy fogadni minket, mint szeretett gyermekeit.

Ez a törvény érvényes nemcsak az egész emberiségre, nemcsak mindegyikünkre külön-külön, hanem az igazi imaéletnek, imádságnak is ez a titka. Ha meg akarunk tanulni imádkozni, vagy az imaéletben előre akarunk haladni, ezt mindig szem előtt kell tartanunk. Sokan azért nem tanulnak meg imádkozni, mert imádságuk nem egyéb, mint állandóan Istenhez intézett beszéd, kérés, könyörgés. Állandóan övék a kezdeményezés és várják, hogy Isten majd meghallgatja őket. Pedig az igazi imádság feltétele az, hogy először az Isten szóljon hozzánk. Először az isteni Igének kell hozzánk jönnie, és nekünk hívő, készséges lélekkel kel! Öt fogadnunk, meghallgatnunk. Csak ezután tudunk felemelkedni hozzá, csak akkor tudjuk, hogyan kell hozzá szólnunk, mit kell tőle kérnünk, mit kell neki mondanunk.

39