Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése
történeti tudásunknak mindenekelőtt a lehető legizoláltabban megragadott, egyszeri esemény a fontos. A mondát éppenséggel nem érdekli az egyszer-megtörténtnek esetlegessége, hanem a benne szereplő, s az emberi tapasztalat során mindig ismétlődő alapstruktúra. Ezért van csakugyan sok mondanivalója számunkra is, ha feltárjuk. Lényegesen több történeti lényeg is van benne, mint amennyit az egyszeri tény exakt leírása tartalmazhatna, mert abból nem láthatnánk más, hasonló élményeket. Csak ma már nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a történelmi lényeget el tudjuk helyezni az idő folyásának mindazokra a különböző pontjaira, amelyekre egy modern történetíró tenné. A monda műfajából kifolyólag minden teljesen összeolvadt egyetlen jelenetbe. Hasonló a helyzet a Sinai hegyen Istennel kötött szövetség leírásainál (az Exodus könyvében). Ezt az alapvető eseményt Izrael istentiszteletében később mindig megújították és kultikusan megünnepelték. A későbbi istentiszteleti szertartások azután az eredeti esemény elbeszéléséhez is bizonyos színeket és részletvonásokat adtak hozzá, s ezeket ma nem tudjuk többé teljes biztonsággal elválasztani a valódi történeti eseménytől. Minden szétbonthatatlan egységet alkot, és igy ezekben az elbeszélésekben példátlan sűrítéssel találjuk meg nemcsak az eredeti szövetségkötés történelmi tapasztalatát, hanem egyúttal Isten szövetségi közellétének (éppúgy történeti jellegű) élmény-összességét, amit Izrael istenszolgálata során ismételten szerzett. Az a sok törvény, amelyet a Pentateuchus tartalmaz, mindig ismétlődő formulákban mind Mózesre megy vissza, vagyis Istenre, aki Mózes által közölte őket. A valóságban itt több nagy törvénygyűjteménnyel van dolgunk, amelyek kezdeteikben ugyan Mózesre nyúlnak vissza, az idők folyamán azonban mindig újból kiegészítették, az új viszonyokhoz alkalmazták, egymáshoz illesztették és átdolgozták őket. A Mózesre való hivatkozás szilárd formula, csak azt fejezi ki, hogy minden későbbi törvényadás csupán magyarázata és pontosabbá tétele akart lenni a kezdeti törvénynek, amelyet Isten a Sinai hegyen Mózes által Izraelnek adott. A Pentateuchus egyes elbeszéléseket többször is hoz, mások ugyanazon történet több fogalmazásából keletkeztek. Ebből világos, hogy a Pentateuchus történeti anyaga, mielőtt írásba foglalták volna, egyes szóbeli elbeszélések alakjában hagyományozó- dott át. Eközben ugyanaz az elbeszélés különféle helyeken és különféle körökben gyakran különbözően fejlődött; azt különböző alakokban rögzíthették írásba is. A végső szerzők gyakran különféle fogalmazásokat egyszerűen egymás mellé helyeztek, mert már maguk sem voltak abban a helyzetben, hogy meg tudták volna ítélni, melyik felel meg jobban a történeti valóságnak. így hát áthagyományozták mindazt, amit maguk a hagyományból kaptak. Nekünk ez a fontos, mert látjuk, hogy maga a Pentateuchus sem igényel teljes történeti biztosságot minden részletének. Képviselhetjük ezt a véleményt anélkül, hogy kételkednénk abban, hogy azért általában mégis el kell fogadnunk egy valódi történelmi magot és hogy ugyanakkor a legnagyobb nyomatékkai és lendülettel jelenti ki a szöveg azt, ami tulajdonképpeni szándéka: Isten alapvető üdvözítő művének történetiségét. Józsue és a Bírák könyve is még legtöbbnyire mondái anyagot állít össze. Idők folyamán ezek gyakran többszörös átdolgozáson mentek keresztül és eközben mindig új teológiai értelmezést kaptak, úgy hogy most az elbeszéléssel együtt gyakran egyszerre többféle értelmezés is előkerül. Sámuel könyveitől kezdődően gyarapodik a mai értelemben is „történeti“- nek nevezendő anyag. Ez azzal függ össze, hogy Dávid korában (kb. Kr. e. 1000-ben) Izraelben már alkalmasint levéltárakkal és kifejezett irodalmi kultúrával kell számolnunk. Közte azonban nem egyszer megjelenik, eredeti szájhagyomány-anyag is, a megfelelő műfaji sajátságokkal. Igy az Elizeus prófétáról szóló elbeszélések részben legendaiak. De a Királyok könyveinek legtöbb közlését közvetlepül történetileg lehet érteni. Csak itt valami más jön közbe. Világosan látható, hogy a Királyok könyvei szerzőjének sokkal több levéltári anyag és történeti részlettudás állott rendelkezésére, 32
