Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése
nyitott kérdés marad, nem kapott-e zsoltár is új értelmi árnyalatot, aszerint, hogy mi lett a végleges értelme az Újszövetségi üdvösségközösség összesített kánonjában. Ezzel a töredékes megismerésmóddal ellentétben, amely a tudomány sajátja, a Biblia közvetlen megértése mindig már a bibliai értelem egészénél tart. A Biblia olvasójának haladását a megértés terén nem jellemezhetjük úgy, mintha lépésenként tartana a végén elérendő teljes értelem felé, inkább mindig újból elmélyed az írás mindenkor birtokolt egész-értelmébe és mindig pontosabban ragadja meg. Mint az egész története során a bibliai üzenetből élő Egyház tagja, már akkor tudom, milyen üzenetet kapok ebből a könyvből, amikor először ütöm fel magányos olvasásra. Az üzenet egészét tudom, ha még csak körülbelül is. Olvasmányom megerősíti várakozásomat, néhol javítja, mélyíti és más színezetet ad neki. A teljes üzenet így elért jobb megértése azután megint kezdőfok az olvasás újabb folyamatánál. így tehát a bibliai értelem közvetlen megértése esetén a megismerési folyamat az egésztől az egész felé való haladás, nem pedig részről-részre, amely egy csak később elérendő egész felé törekedne. A bibliai kijelentések ilyen megközelítése esetén bizonyos dolgok természetesen ismeretlenek maradnak. Éppen azok a dolgok, amelyek kikutatásához nélkülözhetetlen a tudományos elmélkedés. Egy példa tegye ezt világossá. Közvetlenül megértettük, mit akar mondani nekünk Péter vallomása és az Úr Péternek tett Ígérete Fülöp Cezareájában (Mt 16). Ha megkérdeznének, milyen pontos történelmi események tükröződnek ebben a szövegben, nyílván azt válaszolnánk: egy példabeszédről van szó, amely egy meghatározott időben, Jézus nyilvános tevékenysége idején, Fülöp Cezareájában folyt le. Föltűnne nekünk, hogy mi egyáltalában föl sem vetettük ezt a kérdést, olyan magától értetődően tartottuk magunkat egyszerűen a szöveghez, úgy ahogyan fölfogtuk, és figyelmünk teljesen Jézusnak Péter hivatalára vonatkozó kijelentésére összpontosult. Ebből kiindulva ragadtuk meg az egész szöveg értelmét; a történelmi helyzetet, amely a szöveg egész értelméből nézve nem döntő, egyszerűen úgy mellékesen tudomásul vettük ezzel együtt. Egy bibliai szaktudós figyelmeztethet arra, hogy a történelmi helyzet nehéz és bonyolult kérdéseket rejt magában. Azt mondja majd: valószínűleg el kell fogadnunk, hogy az itt közölt szavak nem mind egyidőben és egy helyen hangzottak el, hanem inkább az evangélista egyetlen jelenetben fogott össze különböző helyzetekből származó különböző szavakat. Fogadjuk el, hogy a tudós megállapítása igaz. Akkor olyasmit közölt velünk, amit mi a szöveg közvetlen megértésekor nem ragadhattunk meg. Ilyet csak a tudomány dolgozhat ki. Ezzel a szöveg egésze új értelmet kap? Semmiképpen. Hiszen a történelmi elem csak a perifériáján állt annak, amit a szöveg egészében mondani akar. Itt, a periféria birodalmában kell most a bibliai tudomány felől néhány kis igazítást tenni. Sőt ezzel talán a szöveg egész megértése, a középponti kijelentés terén is, új színezetet kap bennünk. Minthogy most jobban látjuk az evangélista munkamódját, pontosabban tudjuk azt is, hogy voltaképpen mit akart. De mindamellett lényegében minden úgy maradt, ahogy régebben értettük. Roppant fontos ezeket az összefüggéseket látni. A biblia olvasóiban ma gyakran a kisebbségi érzés komplexumai lépnek föl, ha egyszerre meg kell állapitaniok, hogy történeti vagy irodalmi kérdésekben hosszú idő óta mit sem tudtak a tudományos kutatás eredményeiről. Erre azt hiszik, hogy eddig helytelenül értették a Bibliát. Miután a Biblia közvetlen megértése föltünés 27
