Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése
írható. Tévedésről a szó pontos értelmében csak akkor lenne szó, ha a geocentrikus világképnek mint tudományos világmodellnek állítása a szöveg tulajdonképpeni szándéka, értelmi középpontja lenne. Sőt mint a Szentírásnak és így magának Isten tévedésének csak akkor foghatnánk fel az ilyesmit, ha a bibliai könyvek egészében, kölcsönös vonatkozásukban és még a keresztény kánon újszövetségi kiadóinak értelmezésében is teljességgel fenn kellene tartani ezt a helytelen kijelentést. Mert csak az írás egészében és a keresztény kánon lezárásának pillanatában van teljesen meghatározva minden egyes hely végleges értelme. A Genezis 1. fejezetének geocentrikus világképe tehát nem tévedés a szó szigorú értelmében, ha talán pontatlanabb nyelvhasználatunkban „tévedésének is jellemezhetnénk. A Szentírás tévedhetetlenségéről szóló tanítás csak a szó szoros értelmében vett tévedésekre vonatkozik, ahol tehát a Biblia egészen és mindenestül elkötelezi magát egy kijelentés mellett. Minden más az isteni szó emberi jellegének birodalmába tartozik; és ez ugyanúgy az Egyház tanítása, mint a tévedhetetlenségre vonatkozó tanítás. Ha egyszer tisztáztuk a Biblia emberi jellege és a valódi tévedés közötti különbséget, akkor az Isten szavának tévedhetetlenségéről szóló egyházi tanítás nem jelent többé alapvető nehézséget. Ha olyan dolgokra bukkanunk a Bibliában, amelyek helytelennek tűnnek nekünk, vagy ha egymásnak ellentmondani látszó különböző bibliai kijelentésekkel találkozunk, akkor először számolni fogunk a szerző emberi kötöttségével, sok bibliai kijelentés párbeszéd-jellegével és más tipikusan emberi jelenséggel, és nem kötjük mindjárt magunkat ahhoz, hogy itt a Biblia tévedéseiről van szó. Azt mondhatná már most valaki: Nem kell-e akkor specialistának lenni és egy egész élet során bibliai tanulmányokat folytatni, hogy mindezt tudjuk és figyelembe vegyük? Ne adjuk-e föl inkább nyomban az egészet? A Biblia megértésének nem tudományos útja Két útja van annak, hogy régi és mintegy más világból származó szövegeket megértsünk. Az egyik a tudomány útja. Ezt csak szaktudósok járhatják. Helytelen különben azt gondolni, hogy ez csak a bibliai tudomány feladata. Ez csak az út első felét teszi meg, legalábbis ha tisztán történeti tudományként értjük. A bibliai tudomány izolálja a Biblia szövegét. Fölismeri minden történeti kötöttségét, megtanít rá, hogy mindenestül „akkori“ szövegnek értelmezzük. Ezzel megsemmisít minden elsietett értelmezést, mindazokat, amelyek a szöveget túlságosan közvetlenül, mint mai szöveget tekintették. De ezzel még nem „értettük meg“ a szöveget. Csak akkor értettük meg helyesen, ha sikerül azt, amit valójában mond, olyan megfogalmazásban kifejezni, amely függetlenítette magát a szövegtől és megfelel a mai ember szellemi világának, gondolkodásmódjának, életérzésének. A bibliai kijelentésnek ez az áttétele a ma érvényes beszédmódba (a teológiai szakok szokásos 25
