Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Békés Gellért: Az ige szolgálatában
igazság Lelkének elküldésével. Isteni tanúságtétellel erősíti meg, hogy velünk van az Isten, és ezáltal megszabadít minket a bűn, meg a halál sötétségéből, és örök életre támaszt föl." (1 K, 4) A zsinat itt világosan tanítja, hogy Krisztus, az ígért Messiás, eljövetelével nemcsak időrendben fejezi be az ószövetségi kinyilatkoztatást, hanem belső mivoltában is beteljesedése Isten üdvözítő megnyilatkozásának, mivel „benne lakik testileg az istenség egész teljessége“ (Kol 2,9), és engedelmes életével, keresztáldozatával és megdicsőülésével valóban ő lett „Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká“ (1 Kor 1,30). Krisztusban teljesedett be Isten kinyilatkoztatása és az ember üdvössége. Mindebből kettős következtetést vonunk le. Egyrészt azt, hogy Krisztussal lényegében befejeződött az üdvösség története, mivel teljesebb isteni megnyilvánulás és önközlés, mint az, amit emberré lett Igéje által művelt Isten, ezen a világon nem lehetséges. Krisztussal tehát az üdvösség történetében elérkeztek a „végső idők“ (tempóra eschata) és „küszöbön áll“ Isten országának beteljesedése. De másrészt ez korántsem jelenti azt, hogy krisztusi üdvösség rendjében nincs többé értelme az időnek, sőt éppen mivel az ő személyében vált valóra a teljes istenközösség, vele kezdődik az üdvösség egyetemes megvalósulásának korszaka. Krisztus személyéből és tanításából most már valóban megismerhetjük mindnyájunk teremtő Atyját, az élő és igaz Istent, az ő Leikéből újjászülethetünk Isten gyermekeivé, az ő áldozatul adott testének és vérének közösségében, az eukarisztiában, részesei lehetünk az új, végleges és örök szövetségnek és emberi létünk is beteljesülhet Istenben. Az üdvösség története tehát Krisztusban teljesül be, mivel ő az isteni kinyilatkoztatás teljessége: az ő istenemberi személyében és üdvösségszerző művében maradéktalanul közli magát az üdvözítő Isten; de ugyanakkor ő az isteni üdvösség forrása is: „mindnyájan az ő teljességéből merítünk“ (Jn 1,16). 5. Hogyan közli magát Isten Krisztusban? Mivel Krisztus az isteni kinyilatkoztatás teljessége és üdvösségünk forrása, most már csak az a kérdés, hogyan közli magát Isten Krisztusban, és a krisztusi közvetítés (mediatio) által miképpen válik valóra a világban az isteni üdvösség. Itt csak három legsajátosabb vonását emeljük ki a kinyilatkoztatás és az üdvösség krisztusi követítésének. a) A krisztusi közvetítés eszkatologiai jellegű. Mit jelent ez? Föntebb már mondottuk, hogy Krisztussal befejeződött az üdvösség története, mivel teljesebb isteni megnyilvánulás és önközlés, mint az, amit emberré lett Igéje által művelt Isten, ezen a világon nem lehetséges. Ez azonban nemcsak Krisztus személyére és üdvösségszerző művére, hanem az üdvösség egész krisztusi közvetítésére is vonatkozik. Krisztussal, s főleg az ö 9
