Szolgálat 1. (1969)
Halottaink - Erdős Apollinár (Király K.)
községben bérmált. Innen du. 3-kor indult Érkeserübe. Nagy eső érte utol őket, úgy hogy autójukat traktor húzta ki a sárból. Utána napokig erős fejfájás gyötörte, majd diaré, 30-án agyvérzés érte. Szept. 6-án elhunyt, anélkül hogy közben magához tért volna. Temetése 9-én volt olyan arányokban, amilyent a székesegyház ebben a században nem látott. Az egyházmegye csaknem teljes létszámú klérusa mellett Szat- már, Temesvár, Gyulafehérvár papjai közül is sokan eljöttek. Dr. Hosszú László az általa celebrált Requiemen búcsúztatta, a kultuszdepartement nevében a megyei Im- puternicit. Ugyancsak búcsút vettek tőle a bukaresti érsekség, az ortodox és református püspökség képviselői. Óriási néptömeg példás rendben kisérte a váradolaszi temetőbe, i Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, dona ei requiem sempiternam! Széplaki ERDŐS APOLLINÁR OFM (1897 — 1968) A Kapisztránus Kommisszariátnak érdemleges tagja, volt kínai hithirdető, dőlt ki az élők sorából, 1968 nov. 8.-án. A bácskai Dávodon született 1897 jan. 1-én. Sokszor áldotta életében Dobozy volt plébánosát, aki a ferences rendbe segítette. 1913 aug. 27-én vette magára Szent Ferenc ruháját. Újoncévétől maga a készség, jóság, lelkiismeretesség volt, tanulmányai végzésében szinte a skrupulozitásig. Egerben szentelték pappá 1920 jún. 29-én. Eger volt első lelkipásztori állomása. Alacsony termete miatt haláláig rendtársai és a hívek előtt is ő volt a közkedvelt „Kis Atya“. Tartalmas szónoklataira mind több és több hívő járt. Épp úgy megszerették mint türelmes, jóságos gyóntatót. Ekkor kerültek a kolostorba a pécsi újoncok (Pécset s a bányavidéket a szerbek szállták meg), azután több évre a szeráfi kollégium növendékei. A beteges Feisz Angelus újoncmestert sokszor kisegítette. így ő járt a növendékekkel sétákra: megmutatta nekik Eger szép templomait, a várat, Gárdonyi sírjával („Csak a teste"), s minden alkalommal előadást tartott. P. Oslay Oswald volt a házfőnöke. Ebben az időben indította el a híressé vált „Egri Norma“ szegénygondozást. 1929-ben Oswald atyát provinciálissá választották. A kiváló tartományfőnök a rendtartomány számára Kínában missziósterületet vállalt. 40 páter és testvér jelentkezett a misszióba, de csak keveset tudott küldeni. A jelentkezők között volt a „Kis Atya“ is. Kérésében irta: „Mint a koldus az alamizsnát, a bűnbánó a bűnbocsánatot, — úgy kérem a misszióba küldést, hogy életemet Istennek és Egyházamnak szenteljem, testi s szellemi erőim feloszlásáig.“ Az első csoporttal ment Kínába. Nagy szorgalommal tanulta a nyelvet. Volt kínai társai szerint tökéletesen el is sajátította. Szentbeszédeit a kínaiak igen szerették hallgatni. Délkina Hunan tartománya volt missziós területük, amelyet, — mint szikes missziósterületet — az amerikai és tiroli ferencesek örömmel engedtek át. Apollinár atya egy ideig a tiroli misszió szemináriumában tevékenykedett, azután került az önállóságra emelkedett magyar misszió központjába Paokingba. Az ugartörésből bőven kijutott neki. Nagy önfeláldozással járta be az óriási missziósterületet, a nyári hónapok rekkenő hőségében is. Bence testvér szerint egyszer ötven hitujoncot készített elő és keresztelt meg; másik alkalommal egy 80 éves öreg embert és dédunokáját keresztelte meg egy napon. A japánok kínai háborúja idején (1945) szerencséje volt, mert elöljárói az északon tevékenykedő passzionista misszióba küldték. Innen később visszakerült a provinciái misszióba, s misszióstevékenysége mellett a Bence testvér által vezetett árvaházban 91
