Szolgálat 1. (1969)

Tanulmányok - Jean-Marie le Blond: Istenélmény és hit

Természetesen, el kell köteleznünk magunkat: előre kell mennünk az úton. Nos, ami a legmeglepőbb kortársainknál, az éppen az elméleti és gyakorlati közömbösség az Isten-problémával szemben. Olvasóink közül bizonyára sokan ismerik Claude Tresmontant ragyogó és mély könyvét: Hogyan vetődik fel manapság az Isten-probléma? (Comment se pose aujourd’hui le probléme de Dieu?) De ma már azt a kérdést is fel kell vetnünk: miért nem merül fel manapság az Isten-probléma? „A hit és az élet elkülönül, és napjainkban ez a szétválás a hit kárára történik; az emberek fájdalom, szorongás nélkül, közömbösen megválnak attól a hittől, amely már nem hatja át az életet“: ezt a választ is olvashatták folyóiratunkban. A hit nem vált ki lényeges ellenvetéseket, de nem is ösztönöz sokakat az elkötelezettségre, márpedig ez lenne a hit egzisztenciális szerepe. A problémát még súlyosabbá teszi az a tény, hogy sokszor áldozatos, becsületes férfiaknál és nőknél tapasztaljuk ezt a közömbösséget, olyan embereknél, akiknek igazán nem kell szégyenkezniük rettenetes bűnök miatt. Új La- mennais kellene — kiegyensúlyozottabb, mint az első —, aki új tanulmányt írna a közömbösségről.

Másrészt embertelennek tűnik az az elkötelezettség is, amelynek egyedüli igazolása maga az elkötelezettség lenne („válassz, és nyerni fogsz“, mondja az arab közmondás). Francis Jeanson szerint (Egy hitetlen hite = La Fői d’un incroyant) a hitetlen meg tud lenni anélkül a bizonyosság nélkül, amelyet a „hívő" a „tárgyakban" keres. Ám az őszinteség, bármennyire is lényeges, nem elégséges a (metafizikai) kaland igazolásához. Az őszinteség még érintetlenül hagyja az „igazság" problémáját; ezt megtapasztaljuk minden kiadósabb párbeszédben. A két fél nemcsak egymással találja szembe magát, hanem az Igazsággal is, amely jelen van a párbeszédben. A keresztény hit kockázatos elkötelezettség, de nem vak kaland: az igazság végett kötelezzük el magunkat.

A hitet megalapozó igazság erejét elsősorban nem valami jól megszerkesztett gondolatrendszerben kell keresnünk. Igaz, hitünket ki akarjuk fejezni: a teológia, felhasználva a logika, a filozófia, a történelem elemeit, kidolgozza a hitigazságokat. De ettől meg kell különböztetnünk a hit magját. Ez másutt van. Abban az igazságban kell keresnünk, amely sokkal inkább tapasztalat, mintsem hittételek logikus rendszere. Olyan tapasztalatról van szó, amely szabad és mégsem önkényes: egy találkozás élményéről. Az Igazság mint találkozás, Wahrheit als Begegnung: ez a címe Emil Brunner protestáns teológus legújabb munkájának.

Tanulmányunkban arra szeretnénk rásegíteni a keresztényeket, hogy fel tudják fedezni ezt az élményt, mert lényünk mélyén ott lappang ez a tapasztalat, de mindig újra és újra fel kell azt fedeznünk. Amikor a hit élményének felfedezésére vállalkozunk, mindig szem előtt tartjuk a szabadság és az igazság kettős követelményét.

23