Szolgálat 1. (1969)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Új irányzatok a lelk iélet teológiájában
teremtett valóság végső célja és így mindent eltérít eredeti rendeltetésétől: mindent a bűn hiábavalóságának vet alá (vő. Róm. 8). A földi és a mennyei ország teljesen szét nem választható: az Isten országának és a Sátán országának határvonala mindannyiunk szívén keresztül húzódik; mindannyiunkban összefonódik a jó és a rossz, a történelemben együtt nő a búza és a konkoly. „A földi és a mennyei országnak ez az egymásbahatolása csak hittel észlelhető, sőt rejtélye marad az emberi történelemnek, amelynek szálait Isten fiai dicsősége teljes megnyilvánulásáig a bűn kuszálja össze. Az egyház sajátos üdvözítő célját követve nemcsak isteni életben részesíti az embert, hanem az isteni élet kisugárzó fényét valami módon ki is árasztja az egész világra. Legfőképpen úgy, hogy felemeli és meggyógyítja a személyi méltóságot, megszilárdítja a társadalmi szerkezetet, s mélyebb értelemmel és jelentőséggel ruházza fel a mindennapos emberi tevékenységet" (Gaudium et Spes, 40). A mai világ felé forduló lelkiség gyújtópontjában a megtestesülés titka áll. Krisztus Isten tökéletes képmása, tökéletes ember: mindenben hasonló lett hozzánk a bűnt kivéve és mindenben eszményképünk is. Az ember testben, társadalomban, történelemben él: ennek a „szituált" embernek közvetíti az egyház — a feltámadt Krisztus Leikével — az isteni életet. S ha az ember belsőleg megújul, ha Krisztus Leikéből él, ha hite a szeretet által tevékeny, akkor megújítja a föld színét, átalakítja a társadalmat is az igazságosság szerint és keresztény megoldásokat keres a modern ember legégetőbb kérdéseire. Az egyház a megtestesülés logikáját követve ráirányítja figyelmünket a földi feladatokra. Régebben (a középkorban) eszkatologikus hivatásunk tudata elfordította a keresztényeket földi feladataiktól. Az újabb teológia és misztika — s ebben jelentős szerepe volt Teilhard de Chardin- nek, aki Az Isteni Miliő c. munkájában (1926) a modern idők „Krisztus követéséit adta —, megmutatta, hogy a parúzia-várás nem fordíthal el bennünket jelen feladatunktól. Hiszen magának az Evangéliumnak a szavai szerint is (Mt 24) arról ítélnek meg majd bennünket, mit tettünk a kicsinyekért, a szegényekért, a betegekért, az éhezőkért. Krisztus „szentsége" a legkisebb embertestvér. b) Ezzel el is érkeztünk a mai lelkiség másik jellegzetes vonásához: az evangéliumi testvériség, a szolgáló szeretet szelleméhez. A mai keresztények (az igazi keresztényekről van szó!) szinte ösztönösen elvetnek minden individualizmust. A közösségi szellem és a szociális érzék kialakulása jórészt a modern demokratikus eszmék hatásának köszönhető. Ma szinte újra felfedeztük azt, ami pedig a katolikus dogmáknak lényegéhez tartozik: a szociális szempontokat; azt, hogy szolidárisak vagyunk a bűnben és a megváltásban, hogy testvérek vagyunk Krisztusban' és hogy csakis a közösségben, az egyházban üdvözülhetünk. Az egyházon belül is csoportok alakulnak: a lelkipásztorkodásban, a papnevelésben, a keresztény élet leg10
