Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
2. Közös gyökér vagy válaszfal? A bibliai hagyomány és értelmezése - Karasszon István: Abraham oecumenicus
Abraham oecumenicus KARASSZON István Hogy miért választottuk ezt a témát, arra talán paradigmatikus példa lehet egy konkrét esemény, amit az egyik református lelkész barátom mondott el. Jeruzsálemben járva ő is elment a siratófalhoz, hiszen nyilván kellő tisztelettel viseltetett a zsidó zarándokhely iránt. A siratófalnál őt is (mint sokakat) megszólította az egyik orthodox zsidó, s azt kérdezte tőle, hogy ő is zsidó-e. Ha valakinek mondani kellene: magyar református lelkészek és zsidó rabbik néha külsejük (öltözködésük, viselkedésük) alapján összekeverhetők. Barátom egy percig zavarba jött, hiszen hazudni nem szokott, ha pedig nem zsidó: mit keres a siratófalnál? Rövid habozás után válaszolt: „Én is Abrahám gyermeke vagyok”. Az orthodox zsidó tökéletesen értette a választ: származása szerint nem zsidó, de a zsidó vallás tiszteletben tartó személyről van szó; ráterítette tehát a talliszt, s elmondott egy imát. Ez a történet, úgy gondolom, nem kivételes: bárkivel megeshet, s mindig ugyanígy fog megtörténni. Azt sugallja, hogy Abrahámra hivatkozással felülmúlhatjuk a nagy monoteista vallások közötti különbségeket. A „monoteizmus” szó1 nem mindig alkalmas a zsidóság, ke- resztyénség és iszlám összekapcsolására, hiszen maga a fogalom nem elég pontos az illető vallás istenképének megragadására - és nyilván 1 Csupán zárójelben jegyezzük meg, hogy maga a fogalom sem éppen szerencsés, hiszen egy európai-keresztyén neologizmusról van szó: 1660-ban alkotta meg Henry More. A monoteizmus egy régebbi kifejezés ellenpárja: a politeizmus szót ui. már Alexandriai Philo is használta, saját zsidó vallását megkülönböztetve a többitől. Ebben az értelemben a keresztyének is követik őt. Tertullianus szívesen beszél a „multitudo deorum” fogalmáról, ill. a politeista hívőkről: „cultores plurium deorum”, s számára ez párhuzamos a bálványimádás fogalmával. A monoteizmus gondolatához tehát értékítélet és összehasonlítás kötődik, ami vallásfenomenológiai klasszifikáció esetében kifejezetten kerülendő. Vö. újabban G. Ahn, 'Monotheismus und Polytheismus als religionswissenschaftliche Kategorien?’, in M. OEMING - K. SCHMID (Hrsg.), Der eine Gott und die Götter. Politheismus und Monotheismus im antiken Israel ([AThANT 82]), Zürich, TVZ, 2003) 1-10. A kérdést azonban másként is foltehetjük, s kérdésünk illetheti ekkor a vallások közötti információcserének, a megértés előmozdításának szükségszerű feladatát. Ekkor a monoteizmus szó lehet pozitív, jól használható fogalom is. Lásd itt újabban M.S. SMITH, God in Translation. Deities in Cross-Cultural Discourse in the Biblical World ([FAT 57], Tübingen, Mohr Siebeck, 2008), aki jó példának tartja a bibliai Bálám-történetet, természetesen a Teli Dér ‘Allában follelt prófétai szöveggel egybevetve (129-130.). 81
