Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Biró Tamás: Értelek, értelek… de miről beszélsz?? - A keresztény-zsidó párbeszéd a kognitív vallástudomány perspektívájából

Feltételezésem szerint a zsidó (és iszlám) vallás elsajátításához hozzátartozik egy olyan mechanizmus megtanulása is, amely tiltja az ant- ropomorfizálást.25 Ez a mechanizmus vagy már ösztönös szinten is counterintuitivebb reprezentációt kényszerít ki, vagy pedig letiltja az ösztönös szint minimálisan counterintuitive reprezentációjának a tudatosítását. A mechanizmus természetellenessége indulatok elfojtásával is járhat, hiszen minden egyes egyén küzd az ösztönösen antropo- morf mentális struktúrái ellen. A kereszténység „bűne” tehát az, hogy míg mi az intuitív Isten-fogalmunk helyett egy maximálisabban counterintuitive fogalomra törekszünk, addig a kereszténység előáll egy minimálisan counterintuitive fogalommal: egy olyan istenség képével, aki testtel is rendelkezik, akit könnyebb tehát mentálisan reprezentálni. A zsidóság elsajátítása során kialakított mechanizmus ellenáll a keresztény Jézus-képnek, sőt még indulatokat is kelthet.

Kicsit másképp fogalmazva, feltételezhetjük, hogy a kognitív optimumot a minimális counterintuitivitáson kívül befolyásolják kulturális tényezők, például a monoteizmus elsajátításával együtt járó, antropo- morfizálást tiltó mechanizmus is. Természetesen ezt a hipotézist kísérletileg igazolni kell. Ebben az esetben viszont a következőt mondhatjuk: Általában a minimálisan counterintuitive séma (például az emberszerű Jézus képe) lenne kognitív szempontból az optimális, amint azt a kereszténység epidemiológiai sikere is illusztrálja. A keresztény ember elméjében az ösztönös és a teológiailag korrekt Jézus-fogalmak hézagmentesen beleilleszkednek a kirakós játékba. Azonban a hagyományos zsidó vallás tanításainak az elsajátítása úgy változtatja meg a mentális reprezentációk viszonyait, hogy a minimálisan counterintuitive séma már nem optimális. A Jézus-elem tehát nem illeszthető bele a zsidó kirakós játékba.

25 A kultúra elsajátítása ugyanolyan nem tudatos, automatikus és észrevétlen folyamatokat is jelenthet, mint amikor a nyelvelsajátítás során a gyermek megtanulja anyanyelve szabályait. Továbbá, hasonló mechanizmust alakít ki magában a tanult keresztény is. De mind az evangéliumi elbeszélések, mind egyes keresztény irányzatok istenábrázolásai legitim lehetőséget biztosítanak időnként arra, hogy a minimálisan counterintuitive istenkép is megjelenjék az ösztönös (tehát nem a teológiailag korrekt) vallásosság szintjén.

69