Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Biró Tamás: Értelek, értelek… de miről beszélsz?? - A keresztény-zsidó párbeszéd a kognitív vallástudomány perspektívájából

szándékkal nem bíró tárgyak megkülönböztetésének a képessége.13 Az egy-kétéves kísérleti alanyok meglepődnek, ha látómezejükben egy ágens nem úgy viselkedik, ahogy az elvárható lenne az ágens rendelkezésére álló információ alapján.14 Az ösztönösen ágensként kategorizált élőlényekkel, rajzfilmfigurákkal és intelligens robotokkal szemben mások az elvárásaink, mint az élettelen tárgyakkal szemben. Az istenségek, szellemek és ősök, amelyek a világ egymástól nagyon eltérő kultúráiban egyaránt előfordulnak, az ágens univerzálisan meglévő kognitív sémájára, mint mentális struktúrára épülnek.

Az 1990-es évekből származik az a megfigyelés is, hogy az emberi agy hajlamos akkor is ágenseket feltételezni, amikor nincsenek jelen.15 Például ha a szél rezgeti meg a bokrot, ösztönösen ragadozóra gondolunk, és elővigyázatosakká válunk. Ennek a hiperaktív ágens-észlelési képességnek (HADD) kétségtelen evolúciós előnyei voltak, hiszen előnyösebb ragadozóra felkészülni, amikor a szél áll a gyanús hang hátterében, mint fordított előjellel elkövetni a hibát: a szélre fogni a hangot, majd a ragadozó áldozatává válni. Következésképpen, állítja a kognitív vallástudomány mai fősodra, világszerte azért posztulál minden kultúra természetfeletti ágenseket, például isteneket, szellemeket és ősöket, mert agyunk nem csupán lehetővé teszi ezeket a mentális struktúrákat, hanem kimondottan hajlamos is a megfigyelések mögött ágenseket, nem pedig élettelen, szándékkal nem rendelkező tényezőket feltételezni. Hallgatóságom vallásos tagjai számára pedig hadd fogalmazzak így: Isten úgy formálta meg az emberi agyat, hogy az ne csupán képes, de hajlamos is legyen a természeti és társadalmi jelen13 Nem csak felnőttek, de kisbabák is úgy értelmezik, hogy szándék által vezérelve üldözik egymást a geometriai alakzatok Heider és Simmel híres kísérletében (HEIDER, F. and SIMMEL, M., ‘An experimental study of apparent behavior’, American Journal of Psychology 57 (1944) 243-259, a film megtekinthető itt: http://www.youtube.com/watch?v=76p64j3HlNg). Néhány páciens azonban, agysérülés következtében, csupán geometriai alakzatokat lát mozogni, és nem érzékelik a filmben az „emberi drámát” (pl. ADOLPHS, R., ‘Social Cognition and the Human Brain’, Trends in Cognitive Sciences, 3 (1999) 469-479). Ez utóbbi megfigyelés is rávilágít arra, hogy mennyire nem magától értetődő az, hogy a bennünket körülvevő világ egyes elemeit automatikusan ágensként értelmezi az egészséges agy.

14 Lásd például: Luca SURIAN, Stefánia CALDI és Dan SPERBER, ‘Attribution of beliefs by 13-month-old infants’, Psychological Science, 18 (2007) 580-586.

15 GUTHRIE, S., Faces in the Clouds (Oxford, Oxford University Press, 1993). A cím arra az ismert jelenségre utal, hogy az emberi elme arcokat lát bele a felhők véletlen formáiba.

60