Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

4. Utak a végtelen felé … A zsidó-keresztény párbeszéd a modern teológia fényében - Kránitz Mihály: "Egy embernek két fia volt…" - II. János Pál pápa erőfeszítései a katolikus-zsidó párbeszédben

1. Tanítóhivatali megnyilatkozások a zsidó vallással kapcsolatban

A múlt feldolgozására és a jövőre való kitekintésre zsidók és keresztények között a II. Vatikáni Zsinat vállalkozott, amikor a vallásokkal, és kifejezetten a zsidósággal kapcsolatos párbeszédre való törekvés tekintetében a Nostra aetate nyilatkozattal (1965) történelmet írt.3 A zsinaton megmutatkozó konzervatív és progresszív irányzat eltérően vélekedett az egyház, s jelen esetben a római katolikus egyház más vallásokkal való kapcsolatáról. A teológiát korábban meghatározó tanítás, „az egyházon kívül nincs üdvösség”-elgondolás jelentősen megváltozott, és többé már nem a „nem hívők üdvösségével” foglalkoztak, hanem azon nagy vallási hagyományok értelmezésével, amelyekhez vallásos emberek tömegei tartoznak.

Az elmúlt húsz évszázad találkozásai a kereszténység és a nagy vallások között egyoldalúan a kereszténység magasabbrendűségének a kinyilvánításával végződtek. A Firenzei Zsinat (1442) az egyházon kívül lévőkkel kapcsolatban meglehetősen borúlátóan nyilatkozott.4 A Trienti Zsinat (1545-1563) már feltételezi a vágykeresztséget, amely biztosíthatja az egyházon kívül állók üdvösségének lehetőségét.5 Egészen a XX. század közepéig ez az irány érvényesült, és külön nyilatkozat nem részletezte a más vallások tagjainak halál utáni sorsát.

XXIII. János pápa, aki 1959. január 25-én meghirdette a II. Vatikáni Zsinatot, már rendelkezett azzal a széles körű, más vallásokat is magában foglaló látásmóddal, amely a vallások örök értékét és megbecsülését helyezte előtérbe. Érdekes viszont, hogy a zsinatot előkészítő bizottságok közül először az ökumenizmussal foglalkozó Keresztény Egységtitkárság foglalkozott a keresztények és a zsidók kapcsolatával, míg VI. Pál pápa 1964 pünkösdjén létre nem hozta a Nem Keresztények Titkárságát. Még ugyanebben az évben jelent meg VI. Pál pápa Ecclesiam suam kezdetű enciklikája, mely kitért a vallásokkal foly3 Nostra aetate. Nyilatkozat az egyház és a nem keresztény vallások viszonyáról, (NA) in A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai (Budapest, SZÍT, 2000) 349-403.

4 Vő. DS 1351. A Firenzei Zsinat (1442) rendkívül határozottan ítéli el a zsidó vallást: ,,[A zsinat] Krisztus hitétől idegennek nyilvánítja tehát mindazokat, akik amaz idő után a körülmetélkedést, a szombatot és a többi vallásos rendszabályt megtartják, és kijelenti, hogy semmi esetre sem részesülhetnek az örök üdvösségből, hacsak valamikor észre nem térnek tévedéseikből.” (DS 1348)

5 Vö. DS 1524.

402