Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Gombocz Eszter: A gyermekkor helyszíneinek szerepe az elhallgatott múlt előhívásában
A gyermekkor helyszíneinek szerepe az elhallgatott múlt előhívásában GOMBOCZ Eszter Bevezetés Az eltűnt hiány nyomában1 című, frissen megjelent kötet szerkesztői a holokauszt megközelítésével kapcsolatban a következő kérdést teszik fel könyvük előszavában: „Érzünk-e hiányt emberek, közösségek eltűnte után? És e hiány hogyan ábrázolható, ha ábrázolható egyáltalán? [...] Hogyan kellene működnie az emlékezésnek ahhoz, hogy legalább a kérdés igénye fennmaradjon: hogyan és miként történhetett ez?” Tanulmányomban az emlékezésnek egy helytörténeti kutatáson alapuló kísérletéről szeretnék beszélni. Amikor 2009-ben megkérdeztem azokat az egykori zsidó elemi iskolásokat, akik szerencsés módon túlélték a Soát, vajon mi lehet a magyarázata, hogy többen nekem mesélték el először a szörnyűségeket, amelyek a II. világháború alatt érték őket, a legtöbben ezt válaszolták: „Senki sem kérdezett bennünket. [...] A vészkorszak eseményeit igyekeztek a szőnyeg alá seperni. Nem volt téma.” Az alábbiakban azt követem nyomon, hogyan kerültek felszínre a Soá évtizedeken át elhallgatott, részben elfojtott, töredezett emlékei a gyermekkor helyszíneinek felidézése által a holokauszt túlélőiben és szemtanúiban. Noha all. világháború után memoárok sora bukkant föl Magyar- országon, a Soá első krónikásainak sem a közvélemény, sem a politikai vezetés körében nem akadt komoly hallgatósága. A kommunista hatalomátvétel miatt felállított tilalmak és tabuk sorozata pedig a kollektív amnézia állapotára ítélte az egymást követő nemzedékeket.1 2 A zsidókérdés száműzése a közéletből óhatatlanul elnémította a Soáról való beszédet is. Jellemző példa Kertész Imre Sorstalanság című regénye, amely 1975-ben megjelenhetett ugyan Magyarországon, mégis 1 GANTNER B. Eszter - RÉTI Péter (szerk.), Az eltűnt hiány nyomában. Az emlékezés formái (Budapest, Nyitott Könyvműhely, 2009) 7. 2 GYÖRGY Péter, ’Talán még nem késő’, in FABÉNYI Júlia (szerk.), Elhallgatott Holocaust (Budapest, Műcsarnok, 2004) 7 14. 381
