Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Gábor György: "Valamennyi nyelv anyja", avagy héber nyelv és biblikus rokonság?

A héber nyelv a kezdetek nyelve, Bábel „előtti”, tehát nemcsak a legelső az összes többi nyelv sorában, hanem egyúttal az a nyelv, amely romlatlan és teljes, s amely még a confusio linguarum után is képes volt a maga tökéletességében fennmaradni. A bibliai Bábel tornyának elbeszélését kommentáló középkori exegéták legtöbbje ezt a tényt emeli ki,61 miként Dante is a De vulgari eloquentia c. munkájában arról beszél, hogy Isten a teremtéskor az ember leikével együtt bizonyos szólásformát is megteremtett: „Ezzel a formával élt volna minden beszélőnek nyelve, ha az emberi nagyratörés bűne meg nem zavarta volna azt... A beszédnek e formájával szólott Adám, és e formával szólották minden utódai Bábel tornyának építéséig, mely a megzavarodás tornyának értelmezhető. A beszédnek e formáját örökölték Heber fiai, kiket erről neveztek hébereknek. És csupán ezek használatában maradt meg e zűrzavar után, hogy a mi Megváltónk, ki közülük volt származandó embersége szerint, ne a megzavarodás, a gyalázat és a szégyenkezés, hanem a kegyelem nyelvét használja. A héber nyelv volt tehát az, amelyet az első szólónak ajkai megalkottak.”62 S ha a héber volt az, amelyet egykor az Éden kertjében beszéltek, akkor csakis ez lehet az, amelyet majdan az égi Jeruzsálemben fognak beszélni. Hiszen az sem véletlen, hogy a liturgia legfontosabb szavait, az áment és a halleluját - miként a hozsannát - „noha le lehetett volna fordítani ezeket, ámde bizonyos szentebb hatalomra való tekintettel meghagytuk a maguk régi formájában”63 - a fordítók azért nem merték görögre vagy latinra átültetni, mert az angyalok is héber nyelven zengték valamennyit a dalukban.64

A héber tehát az első, s mint Istentől kapott ősnyelv (Ur-Sprache), az „anyanyelv”65, egyúttal maga a természetes nyelv, azaz a „tökéletes

Predecessors’ Jewish Quarterly Review 12 (1899-1900) 34-88.; S. A. HIRSCH, ’Roger Bacon and Philology’, in A. G. LITTLE (ed.), Roger Bacon Essays (Oxford, Clarendon Press, 1914) 101-151.

61 Lásd ehhez: BORST, Der Turmbau Babel, IV. köt.

62 Alighieri DANTE, 'A nép nyelvén való ékesszólásról’ 1,6. in Dante Alighieri összes művei (Fordította: Babits Mihály et al., Budapest, Helikon, 1965) 355. L. ehhez: H. RHEINFELDER, ’Dante und die hebräische Sprache’, in P. WILPERT - W. P. ECKERT (Hrsg.), Judentum im Mittelalter ([Miscellanea Mediaevalia 4.], Berlin, Walter de Gruyter, 1966) 442-457.

63 AUGUSTINUS, De doctrina Christiana 11,11,16. ISIDORUS ugyanezt ismétli meg: Etymologiarum 6,19,20.

64 RABANUS MAURUS, De Laudibus sanctae crucis libri duo, 2,22.

65 JEROMOS, Liber Sophoniae prophetae, III.

331