Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Tatár György: Timeo Danaos - Megjegyzések a vallásközi párbeszéd fogalmához
nincs egyéb Edom hét királyának kriptájánál. Hiszen most már tudjuk: Edom minden egyes királya az „előző” király „helyett" uralkodik, s az ő városa immár az egyetlen királyi székhely. E királyságok már említett némaságát a luriánus kabbala hagyományának egyik szövege azzal teszi félreérthetetlenné, hogy Edom országának a Gólem nevet adja. Ki tudhatja, lehet hogy ez is teremtett világ, de senkinek sem válaszol, s így bizonyosan nem Izrael királyának a teremtménye. Csak találgatni tudjuk, hiszen semmit sem tudunk Edom királyairól. Már önmagában az az elgondolás, hogy a vallásközi párbeszéd minden résztvevője egymást egyenlően kezelje, vagyis hogy minden elképzelhető vallás azonos távolságra helyezkedjen el egymástól, hogy úgy mondjam: minden részrehajlás nélkül viszonyuljanak egymáshoz, már ez is jelentős előrelépés Edom királyainak irányába. Az azonos elfogulatlanság a földkerekség minden vallásával szemben egy olyan „egyenlőséget” sugall, ami helyén van az összehasonlító vallástudomány területén, de ezt a tudományt még senki sem nevezte vallásközi párbeszédnek. Ennek az álláspontnak a magukévá tétele zsidó és keresztény részről annyit tesz, hogy még az igazság fogalmának szókra- tészi felfogásától is visszahátrálnak, mert már a puszta emlékezés is „megbotránkoztatja” őket. Ilyen módon egymást mindnyájan világnak tekintik, vagyis „bábaként” arra segítik egymást visszaemlékezni, hogy ők kivétel nélkül valamennyien a világot alkotó elemek egyike. Az így „visszanyert” igazság a világ igazsága. A szókratészi kérdezge- tésnek ez a karikatúrája éppen hogy az igazság elfelejtését szolgálja, azét az igazságét, amely a judaizmust és a kereszténységet nem egyszerűen megkülönböztette a világtól, hanem egyenesen szembeállította vele. A zsidó-keresztény párbeszéd abban is különbözik a többi vallásokkal folytatható párbeszédtől, hogy valójában minden külön erőfeszítés nélkül is folyik. Mélyebb önképük szerint is egymáshoz vannak kötve abban a világtörténelemben, amelyet éppenséggel ők maguk nyitottak meg, s amelyben nem szabadulhatnak egymástól. Ez a párbeszéd akkor is zajlik, amikor éppen a kölcsönös vádbeszéd alakját ölti, és akkor is, ha egymáshoz láncoltságukról nem hajlandók tudomást venni, és a másikat pusztán a tetszőleges vallási beszélgetőtársak egyikének látják. És persze akkor is, amikor például a keresztény fél úgy véli, hogy a zsidósággal mint „vallással” részrehajlás nélkül párbeszélhet, miközben ellenségesen viszonyul - vagy sehogy sem viszonyul 32
