Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Tatár György: Timeo Danaos - Megjegyzések a vallásközi párbeszéd fogalmához
összefüggéseket, amelyek között értelmezhetővé válik a visszavont világok sorsa és természete, csak a középkori kabbala fogja majd kialakítani, hogy végül a Zóhár 13. századi mestere ráleljen e korai teremtéseknek az írásban hátrahagyott egyéb nyomaira. Lévén az írás Isten örök önkinyilvánítása, és nem csupán a világgal való viszonyának a története, ezért örökre megőrzi a világunkat megelőző tetteinek lenyomatát is, ahhoz hasonlóan, ahogy valakinek a cselekvéséből kiolvashatók személyiségének e cselekvést megelőző alakulásai. Amint bárki számára ellenőrizhető, a Genezis 36. fejezete félbeszakítja az ősatyák történeteit, s közvetlenül azután, hogy beszámol Izsák temetéséről, ahelyett hogy folytatná a Jákob tizenkét fiáról szóló megkezdett elbeszélését, közbeiktatja Ezsau - azaz Edom - leszármazottjainak nemzetségtábláját. Harminc versen keresztül áradnak ránk Jákob fivérének utódai, és utódai utódainak nevei, melyek közül számosán hordozzák a büszke „fejedelem” (rpI?X) címet. A 31. verstől fogva azonban egy kilenc versből álló különös szövegzárvány következik. Felvezető mondata szó szerint így hangzik: „És ezek a királyok királykodtak Edom földjén, mielőtt király királykodnék Izrael fiain (vagy: fiainak). (Károli fordításában: „Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földjén, minekelőtte Izráel fiai között király uralkodott volna.”) Ezt követően minden egyes mondat megemlít egy-egy királyt, és uralkodása városának nevét. A rákövetkező mondat az előző király halálának említésével kezdődik, majd megnevezi a helyette uralkodót és annak városát. Összesen nyolc különböző király jön szóba nyolc különböző városnévvel, közülük hétnek a halálát jelenti be a szövegünk. Minimálisan eltérő változattal ugyanez ismétlődik meg az 1 Krón 1,43-51-ben. Filológusok és történészek nemzedékei fáradoztak mind a mai napig azon, hogy rekonstruálják Edom országának korai történetét e néhány mondatból. Az értelmezés egyik legfőbb nehézsége abban áll, hogy eltérően Edom korábban elsorolt fejedelmeitől vagy törzsfőitől, akik bonyolult leszármazási viszonyban állnak egymással, e kilenc vers egyértelműen királyokról - és nem fejedelmekről - beszél, miközben az elsoroltak közt nem akad kettő, aki azonos városban uralkodna, vagy az őt megelőző király fia volna. Egymástól tökéletesen független, izolált „királyatomokként” bukkannak elő, s voltaképp csupán annyit tudunk meg róluk, hogy uralkodtak, majd meghaltak. Életükből haláluk az egyetlen említésre méltó esemény. Sem időbeli, sem térbeli, 27
