Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Dobos Károly Dániel: Paradigmaváltás a késő ókori zsidó-keresztény interakciók történeti vizsgálatában

szony a rabbinikus judaizmus és a korábbi előzmények között: egyrészről, nincs töretlen folytonosság a farizeusi mozgalom és a későbbi rabbinikus ideológia között, másrészről, a rabbinikus rendszer mesze nem monolit képződmény, és nem is vezethető vissza kizárólag egyetlen korábbi gyökérre. E második megállapítás - mutatis mutandis - a kibontakozó keresztény közösségekre is helytálló. Végül, Seth Schwartz8 és Dániel Boyarin tanulmányai9 azt is megértetik velünk, hogy a zsidó közösségben csak a kora-középkor folyamán egyeduralkodó pozícióba kerülő rabbinikus irányzat által „manipulált” szövegtanúink az eseményeket a saját nézőpontjukhoz igazítva, erősen torzítva tárják elénk. A rabbinikus szövegek állításait kritikátlanul visszhangzó történeti feldolgozások a rabbinikus mozgalom Kr.u. 70 utáni megerősödését és hegemóniáját állították. Ma már látjuk, hogy a mozgalom e korai időpont után még több évszázadig marginálisnak számított. A fentiek miatt a korszak történetének megrajzolásához és az események valós menetének rekonstruálásához a rabbinikus szöveg- korpusz csak korlátozott mértékben lehet a segítségünkre, és kellő kritikával olvasandó.

Összegezve: az új paradigma szerint mindkét közösség múlthoz való viszonyát egyaránt jellemzi a kontinuitás és a diszkontinuitás. Továbbá a közösségek viszonya nem jellemezhető egy korai szakadást követő végleges szeparációval, sokkal inkább a hagyomány (egyedül) helyesnek vélt értelmezésért folyó, eltérő eszközökkel vívott harc során lassan kikristályosodó centrumok közötti - eltérő időpontokban bekövetkezett - szakítások sorának.

Ez utóbbi megállapításhoz kapcsolódóan az új séma a két közösség (fokozatosan megformálódó) ortodox centrumait egy kontinuum két végpontjaként értelmezi. A kezdeti időszakban (2-5. század) a két centrum arra törekszik, hogy e kontinuumból mind nagyobb területeket vonjon ellenőrzése alá, míg később (5-7. század) a kontinuum teljes felszámolására, s a későbbi időszakból ismert határok és fekete-fehér definíciók kialakítására tesznek kísérletet.

A ránk maradt szövegek ezt a folyamatot ábrázolják, sajnos - néhány szerencsésen fennmaradt kivételtől eltekintve - csak a két későbbi centrum szemszögéből.

8 SCHWARTZ, Seth, Imperialism and Jewish Society, 200 B. C. E. to 640 C. E. (Princeton, Princeton University Press, 2004) 177-292.

9 BOYARIN, Daniel, Border Lines.

236