Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

Előszó helyett, avagy a zsidó-kereszt(y)ény "dialógus" változó arcai

nak kezdőszavát, amelyet azóta számtalan más, szóban és szimbólumokban, gesztusokban és dokumentumokban megfogalmazott lépés követett.

45 évvel e kezdeti esemény után, 2010. októberében azért gyűltünk össze, hogy az elmúlt évtizedek, különösen is a közelmúlt - a mögöttünk hagyott két évtized - fejleményeit együttesen vegyük számba. Napjainkban ugyanis jelentős (bár egyelőre még kevéssé látványos) fejleményeknek lehetünk a tanúi. Új utak és perspektívák keresésének időszakát éljük. Az elmúlt két évtizedben - jórészt éppen a korábbi dialógus által előidézett együttgondolkodás következményeként - mind a történeti tudományok, mind a vallási gondolkodás területén számos kreatív, a dialógus jövője szempontjából fontos változásnak lehettünk tanúi.

Az idősödő Martin Buber egy alkalommal így fogalmazott „az út elején áll egy közös könyv áll, míg az út végén a közös a remény”. Ma már hozzátehetnénk, hogy maga az út is egy „nagy közös színpadon” játszódott le, ahol mindkét szereplő - nolens volens — sokszor egymásra pillantott (vagy legalábbis arra, akit a másiknak vélt...). A modern történetírás mind zsidó, mind kereszt(y)ény részről épp az utolsó évtizedekben kezdi feszegetni ezeket - a korábban egyik oldalról sem kívánatosnak ítélt - jelenségeket. Persze ma még a részletek szintjén sok minden kétséges és megkérdőjelezhető, de maga a premissza, amiből e kutatók kiindulnak, logikus és védhető. Nevezetesen, hogy több mint másfélezer év kényszerű együttélése, egy kulturális kontextushoz tartozása mindenképpen interakciókat szült. Még ha csak annyiban is, hogy önmagamat a másik ellenében (vagy ellenében is) definiáltam.. .

S ez már egy jó kiindulópont a beszélgetéshez.

A másik dolog ennek a közös történelemnek az intellektuális reprezentációja, az, amit talán teológiának nevezhetnénk. Természetesen itt nem arról szeretnénk beszélgetni, hogy a Messiás eljött-e vagy még várunk rá... inkább arról, hogy találhatunk-e ezeken az évszázadok alatt kicsiszolt építményeken olyan pontokat, olyan réseket, amelyeken át a másik közösség észrevehető, netán igenelhető, s úgy látható, ahogyan ő érti önmagát, és nem úgy, ahogy mi szeretnénk, hogy értse önmagát... Mindez szintén nagy intellektuális kihívás, s további indok a beszélgetésre.

10