Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Seregély István: Főtisztelendő Professzor Úr!
Főtisztelendő Professzor Ur! Kedves Béla! N agyrabecsülendő értéket alapoz meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiai fakultása, amikor kiemelkedő évfordulókon emlékkötetet ad ki a tanszékek előd vagy aktív vezetőinek tiszteletére. Értesítettek arról, hogy Számodra is elérkezett a nyolcadik évtized kezdete, és a fakultás hasonló emlékkönyvvel fejezi ki Irántad való megbecsülését. Szeretnék csadakozni a köszöntőhöz. Annak idején a keresztény élet „felnőttek” szemében már-már kilátástalannak látszó magyar egyházi élet idején, kizárólag hivatásunkra gondolva, bizonyos gondtalansággal vállaltuk a papi életre való felkészülést. Kiváló tanároknak, elöljáróknak köszönhetően szereztünk életreszóló alapot Isten itt élő, földi népének szolgálatára. Ki törődött akkor azzal, hány évet élünk még a földön! Én legalábbis aligha számoltam azzal, hogy megérem majd a harmadik évezred éveit. Lám, mind a ketten megértük. Kívánom, hogy Istennek hálát adó lélekkel ünnepelhesd az évfordulót. Szeretném megköszönni mindnyájunk nevében, amit hűségben a papsághoz és a Te életedben a teológiához a magyar Egyháznak adott a Gondviselés. Emlékszem, egy nyugat-magyarországi kirándulásod alkalmával betértél határszéli plébániámra, ahol akkor mint veszélyes ember, eldugva, de magamat nagyon jól érezve éltem, és próbáltam lépést tartani a II. Vaticanum után átalakuló keresztény szemlélettel. Hasznos volt akkor számomra látogatásod. Azóta többet figyelek publikácóidra, bár nem egyszer (néha még mostanában is) elérhetetlenek voltak számomra. Szakmailag nálam majd többet és értékesebbet írnak Rólad, és teszik további érdeklődésre méltóvá munkásságodat. Isten éltessen a további lelkipásztori és teológiai szolgálatban! Egészségünk addig tartson ki, amíg Isten dicsőségét és Isten ránk bízott magyar népének javát magunknak mit sem őrizgetve szolgálni tudjuk. Adjon Isten ehhez a jövőre egészséget és lelkületet! Az egykori közös szemináriumi évek emlékezetét is felidézve tisztelettel és szeretettel köszönt Eger, 2003 őszén Seregély István egri érsek
