Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Erdő Péter: Családjog az egyházban
64 Erdő Péter lönböző vallásúak, a Kódex megítélése szerint a házastársaknak egyenlő joguk van a házastársi és családi életben, ahogyan erről korábban már szóltunk. Annak kérdését, hogy az ilyen esetben a másik szülő hogyan vegyen részt a gyermek vallásos nevelésében, nem könnyű eldönteni. Ezért van az, hogy a vegyes házasságok előtt az Egyház kikéri a katolikus fél abbéli nyilatkozatát, hogy erejéhez képest mindent megtesz, hogy gyermekét a katolikus hitben kereszteltesse és nevelje. A házasság jogi következményei között ezen jogok és kötelezettségek mellett ott találjuk a gyermekek törvényességét is. A Kódexben erre egy nagyon szép, ősi definíciót találunk. Azt mondja az 1137. kánon, hogy „törvényesek azok a gyermekek, akik érvényes vagy vélt házasságban fogantak vagy születtek”. A kánonból nyilvánvaló, hogy itt jogvélelemről van szó, amely jogvélelem ellenkező bizonyításnak is helyt adhat. Később a férj apaságának vélelmével kapcsolatban pontosítja a Kódex ezt a megfogalmazást, mégpedig azon gyermekek vonatkozásában, akik „a házasságkötés napjától számított 180 nap elteltével vagy a házastársi életközösség felbomlásától számított 300 napon belül születtek” (1138. k. 2. §). A felsorolt esetekben a férjnek joga van nyilatkozatot tenni afelől, hogy nem ismeri el sajátjának a gyermeket, ha viszont nem nyilatkozik, megmarad a jogvélelem, hogy a férj volt a gyermek apja. Abban az esetben továbbá, ha a házassági életközösség felbomlott, vagy az anya megözvegyült, a 300 napon belül született gyermekről az a jogvélelem, hogy törvényes, azaz még az adott házasságból származik. A törvényességnek a jelenlegi kánonjogban természetesen már nincs sok jogkövetkezménye, hiszen az egyetemes egyházjog az egyházi tisztségek illetve az egyházi rend tekintetében már nem írja elő a törvényes származás követelményét. így tehát az Egyház jogrendjében gyakorlatilag senkinek sem származik joghátránya abból, hogy nem felel a törvényes származás fentebbi kritériumok által megszabott követelményének. A középkorban nem ez volt a helyzet. Ludwig Schmugge kitűnő monográfiájában olvashatunk arról, hogy a kései középkorban több tízezer esetben adtak fölmentést a törvénytelen származás akadálya alól. A törvénytelen származást főleg mint szentelési akadályt vették ezt figyelembe. Erről az Apostoli Penitenciária levéltárában bőséges dokumentációt találunk. Azt mondhatjuk tehát, hogy bár beszélhetünk a középkorban törvénytelen szárma- zásúakkal szembeni megszorításról, de az akadály alól nagyon sok esetben felmentést adtak. Egy mondat erejéig kitérünk annak kérdésére, hogy hogyan törvényesítődnek a nem törvényes gyermekek akkor, ha a szüleik utólag, akár érvényes, akár vélt házasságot kötnek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a Szentszék külön leiratban is törvényesítheti a gyermekeket, ahogyan ezt az 1139. kánon kifejti.
