Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Erdő Péter: Családjog az egyházban
Erdő Péter 55 a gyermeket a másik félnél kell elhelyezni, ha közben a világi jog szerint az elhelyezés ettől eltér. Ezek után tekintsük át az Egyházi Törvénykönyv főbb családjogi normáit. Az első csoportba a házasságjog tartozik. Természetesen ezt most nem kívánjuk részletesen ismertetni, de azért annyit megjegyezhetünk, hogy a Kódex szól a házasság fogalmáról. A megfelelő kánon (1055. k.) nem mondja ki kifejezetten, hogy itt a házasság fogalmának meghatározása következik, ám ez a megfogalmazásból egyértelmű. Nagyon lényeges kérdés, hogy ez a definíció nem a szentségi házasságról szól, nem is a templomi házasságról — ami nem azonos a szentségivel —, hanem a házasságról mint természetes vagy az emberi természetből fakadó intézményről. Az 1055. kánon ugyanis kimondja, hogy „a házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte”. Tehát a házasság a férfi és a nő szövetsége. A szövetség szónak bibliai íze van; a törvényhozó a férfi és nő házassági szövetségére az Isten és a választott nép közötti szövetség ill. a Krisztus és az Egyház közötti szövetség szakkifejezését használja. Ez tehát azt jelenti, hogy azt a viszonyt, ami a Teremtő és az emberiség, a kinyilatkoztató Isten és a választott nép, Krisztus és az Egyház között fennáll, valamiképpen minden házasság tükrözi. Ha azonban a két fél keresztény, akkor házasságuk e viszonyt automatikusan, magánál a házasság tényénél fogva, szentségileg hatékonyan meg is jeleníti. Ezért mondja azt a kánon utolsó mondata, hogy keresztények között ezt Krisztus Urunk szentség rangjára emelte. Tehát nem úgy áll a dolog, mint a többi szentségek esetében, ahol csak a krisztusi alapítás hozza létre az adott valóságot. A házasság szentségénél valamely, a természet rendjében már létező valóság lényegül át, emelkedik fel Krisztus akaratából szentségi valósággá. Találhatók még más jelentős fogalmak is ebben a definícióban, ilyen például a közösség fogalma. Azt mondja a kánon, hogy a férfi és a nő egymással az egész élet közösségét hozza létre, ez a közösség pedig a két emberi személy között áll fenn. Az egész élet közössége nem csupán azt jelenti, hogy életre szóló közösség, tehát hogy felbonthatatlan, hanem azt is, hogy az életnek nagyon sok dimenziójára kiterjed. Természetesen a törvényhozó nem akart belebocsátkozni abba a pszichológiai problémába, hogy lélektanilag milyen közösség lehet egyáltalán két személy között, vagy hogy milyen közösség kívánatos a házasságban, illetőleg meddig kell terjednie az egyén önállóságának a házasságon belül. Az azonban kétségtelen, hogy a törvényhozó a közösség mélységéről, intenzitásáról is szólni kívánt, megelégedhetett volna ugyanis pusztán azzal, hogy egész életre szóló vagy sírig tartó közösségről beszél.
