Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Thorday Attila: A dicsőítés szolgálatában virrasztani
369 Thorday Attila A dicsőítés szolgálatában virrasztani1 A nagyböjti időszak egyik ősi imádsága reggel ezzel a kéréssel áll Isten elé: „Oszlasd el, Urunk, szívünkből a hűtlenség homályát, add meg nekünk, hogy a dicséret szolgálatában virrasszunk. ” Az itt használt „virrasztás” szó jól kifejezi, hogy a nap során végzett munka és pihenés még nem minden: egy másik dimenzió is létezik, amely megköveteli a maga helyét. Sokat dolgozni, majd hullafáradtan este ágyba dőlni nem elegendő, hogy a napunk igazi értékét megkapja. Csak akkor lesz azzá, aminek lennie kell, ha az egész nap során megőrzi Isten dicséretének értelmét. E belső készséget ez az ősi imádság „szolgálatinak nevezi. Hogyan értsük itt ezt a kifejezést? A Szentírásban gyakran kultikus értelemben használatos: szolgák azok, akiket Isten arra választott, hogy szüntelen az O jelenlétében, az O „házában” legyenek (Zsolt 134,1), válaszoljanak elvárásaira és tükrözzék szerető akaratát. E kifejezés tehát nemes értelmet takar, hisz egy belénk vetett bizalmat tükröz. Közösségben megénekelni Istent, vagy éppen bensőnkben áldani nem olyan feladat, amit kívülről adtak ránk, és a „szolgálat” kifejezés egyáltalán nem azt sugallja, hogy Isten azt követeli magának, hogy őt csodáljuk és dicsőítsük. A valóság ennél sokkal szebbnek bizonyul: a dicséret már Istenben megvan, ezt már körülötte éneklik, és arra kaptunk meghívást, hogy ebbe kapcsolódjunk bele. Hivatásunk tehát abban áll, hogy Isten jelenlétében éljünk, amint O is jelen van a számunkra, és hogy ne adjuk fel a Benne való bizalmunkat, mint ahogy O is megbízik bennünk. A számunkra elkészített és fenntartott hely ne maradjon üresen. Még ha maga Isten nem is szorul rá a mi dicsőítésünkre, a földön erre nagy szükség van. Földünk ott lélegzik igazán, ahol Istent magasztalják. Viszont kiszárad és terméketlenné válik, ahol a dicséret által a könnyek árja nem alakul „for1 2003 nyarán három hetet töltöttem a taizéi szerzetesekkel, ahol Francois testvérrel való beszélgetéseim, „Le don d’une présence” című 2002-ben Les Presses de Taizé-nél kiadott írásának olvasgatása, valamint a napi háromszori közös, énekes imádság adta az ihletet az alábbi írásnak, amelyet most tisztelettel ajánlok egykori dogmatikaprofesszoromnak, Fila Bélának 70. születésnapja alkalmából.
