Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Bolberitz Pál: A döntés szabadságának kérdése Aquinói Szent Tamás filozófiájában
36 Bolberitz Pál cél mozgatja, jóllehet az akarat is mozgatva van mindarra, ami a célra irányul34. Az akarat, amennyiben szabadon cselekszik — Szent Tamás szerint - mindig valami indeterminációt (meghatározatlanságot) hordoz, s az alany oldaláról nézve ez a meghatározatlanság a szabadság gyökere mind az alanyt, mind a tárgyat érintően. A tárgy — ha önmagában nézzük — nem határozza meg az akaratot, jóllehet a tárgy mint részleges cél befolyása a szabad akarat működésére nagy jelentőségű lehet. Távolabbi összefüggésben mégis azt kell mondanunk, hogy Isten mint minden cselekvés elsődleges oka és minden cselekvés végső célja abszolút módon és szabadon mozgatja az összes teremtményeket a cselekvésre, de sohasem determinálja az emberi tetteket, hanem együttműködik az emberi természettel, s ily módon — Szent Tamás tanítása szerint — megmarad Isten szabadsága és az ember részleges szabadsága egyaránt. Isten ugyanis az általa megteremtett természet törvényein keresztül irányítja ezt a világot, ám ez nem zárja ki azt, hogy Isten egyetemesen kormányozza az ember szabadságát is, miközben biztosítja az emberi szabad akarat autonómiáját, mert Isten világot kormányzó hatalma {gubernatio divina) nem lehet ellentétben az általa létrehozott természet törvényeivel, sőt inkább feltételezi azokat. Összefoglalva az eddigieket, megállapíthatjuk, hogy Aquinói Szent Tamás filozófiájában a szabad akarat úgy jelenik meg, mint az emberi lélek speciális potenciája, mivel a szabadság az akarat oldaláról meghatározadan módon van mozgatva a cél felé, az értelem oldaláról nézve viszont a választás aktusa által van irányítva a részleges jóra. Az egyetemes jó, vagyis a végpő cél az, amit az akarat szükségszerűen akar, jóllehet e véges világban megmarad a választás és elvetés lehetősége, mivel a végső célt az értelem a maga erejével csak homályosan, ám a természetfölötti hit aktusával alátámasztva, világosabban képes megragadni, az akarat viszont a Legfőbb Egyetemes Jót, vagyis Istent a részleges javakban is próbálja felfedezni. Természetesen a szabadsággal kapcsolatban felmerül az ember erkölcsi felelősségének kérdése is, amikor ebben a világban szabadon cselekszik, ugyanis Szent Tamás szerint minden választási aktus egyben az értelem aktusa is. E vonatkozásban nyilvánul meg maradandóan az emberi méltóság, melyet sajátosan a szabadság jellemez. Ám az emberi szabadságot sohasem szabad feltéden szabadságként értelmezni, hanem csak hasonlósági értelemben, részesedett formában, Vö. „ad quae finem”.
