Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Tarjányi Zoltán: A Tízparancs státusza a zsidó és a keresztény etikában

360 Tarjányi Zoltán

lemző, hogy Ireneusz a tévtanítók elleni művében így ír róla: „Isten az iránta való szeretetet is parancsolta, és a felebarát iránti irgalmasságot is sürgette, hogy se igazságtalan, se Istenhez méltatlan ne legyen az ember, akit így készített fel a Tízparancs által a vele való barátságra és a felebaráttal való összhangra. Ezért a Tízparancsolat szavai nálunk, keresztényeknél hasonlóképpen érvényben vannak, tágabb és mélyebb értelmet nyernek, és nem oldódnak föl Isten Fia test szerinti eljövetele által.”3*3

Szent Ágostonhoz köthető az igazi áttörés: egyrészt ő ad hatalmas súlyt a Tízparancsolatnak, mert mint mondja, a keresztények által is imádott, igaz Istentől származik, ugyanazokat a rossz cselekedeteket és rossz hajlamokat ítéli el, mint az újszövetségi, krisztusi törvény, valamint minden időkre szólóan összegzi az ember legfontosabb feladatait, azaz az isten- és emberszeretetet.30 31 Másrészt ő rövidíti le a bibliai szöveget a ma is ismert parancs-megfogalmazásokra, ráadásul általa terjedt el az, hogy az első kőtábla három parancsa az Isten iránti kötelességeket, a második kőtábla hét parancsa pedig az embertársak iránti feladatokat összegezi.32 S^ent Ágoston arról is írt, hogy mi a viszonya az újszövetségi Törvénynek az ószövetségihez. Kimutatja, hogy Krisztus teljesebb követelményt ad, mint a régi Törvény legszigorúbb értelmezői is tették az ötödik és a hatodik parancs átértékelésével (Mt 5,21.28), de a keresztényekre teljesebben árad Krisztus kegyelme, ezért meg is könnyíti a parancsok teljesítését, hogy ezek által valóban a szeretet kettős főparancsának tudjanak eleget tenni.33 Ettől fogva a katolikus egyház katekézisében és imakönyveiben változatlanul szerepel a Tízparancsolat. Luther által az evangélikusok is ezt a beosztási rendet vették át, míg a reformátusok az ortodoxok számlálása alapján idézik és tanítják: náluk az ószövetségi beosztás közvetítője pedig Philon volt.34

Ágoston és Aquinói $\ent Tamás közötti időszakban az ágostoni felfogás közvetítői a következők voltak: Sevillai Izidor, Alcuinus, Petrus Lom bardus, Szent Viktori Hugó. Érdemes azonban arra is gondolnunk, hogy a Tízparancsolat centrális helyre kerülésében lényeges szerepe volt a VII-VIII. században elterjedt ún. fülbegyónási gyakorlatnak is. Mivel akkorra már mindenki megkapta a keresztséget csecsemő korában, ezért a hitoktatás a gyermekek felé fordult, s elsősorban az ő első szentáldozásra való felkészítését jelentette. Márpedig ezt meg kellett hogy előzze az első szentgyónás. Hogyan lehetett begyakoroltami a gyerekekkel, hogy milyen szempontok szerint vizsgálják meg lelkiismeretüket, azaz hogyan tudják megtudni, hogy teljesítették-e Isten követelményeit? Úgy, hogy a Tízparancsolatot min30 IRÉNEUSZ, Adversus baereses 4,16,3-4, in PG VII, col 1017.

31 Vö. Contra Faustum 1.14,4, PL XVII, col 306.

32 Vö. Serm. IX,5, PL XXXVIII, col 79.

33 Vö. De spiritu et littera c. 14, PL ILIV, col 215.

34 Vö. DUBLANCHY, Décalogue, in Dictionnaire de la théologie catholique, 166-167