Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Tarjányi Zoltán: A Tízparancs státusza a zsidó és a keresztény etikában
358 Tarjányi Zoltán a Dekalógus eredeti szövegére számtalan értelmezés rakódott rá, mégis megtartotta mintegy a teológiai vonatkoztatási pont szerepét. Ezért állítható, hogy a Tízparancs mindig is a judaista etika szívében maradt. S különleges szerepét az is jelezte és jelzi, hogy amikor a zsinagógái istentiszteleti felolvasásokon a Tórából hangzik el részlet, ezt a hívek ülve hallgatják. Ám ha a Tízparancs felolvasására kerül sor, akkor mindenkinek fel kell állnia.24 Összegezésképpen azt mondhatjuk, hogy a zsidó vallásnak a Tóra, azaz Mózes öt könyve az alapja: abszolút tekintélye van a Törvénynek, s ráadásul nem nemzeti jellegű. Ugyanis Isten parancsai általában az embernek szólnak, s a Messiáshoz elvezetés távlatában kapta meg ezeket a választott nép. De nem Izrael földjén, hanem a pusztai vándorlás idején. Ám a Törvénynek a leglényege a Dekalógus: „A zsidó filozófia szerint a Tízparancsolat kinyilatkoztatása a teremtés csúcsa. A teremtés műve akkor fejeződött be, amikor Isten kinyilatkoztatta a tíz igét. Van egy rabbinikus legenda, mely szerint amikor Isten megteremti a világot, az angyalok megkérdezik: Mondd, mi lesz ezzel a teremtett világgal? Isten így válaszol: Ha Izrael elérkezik Színáj hegyéhez, és megtörténik a kinyilatkoztatás, akkor a világ fennmarad. Ha nem, visszasüllyed a káoszba.”25 A Tízparancsolat a katolikus teológiában Kitűzött feladatunk az, hogy bemutassuk azt a folyamatot, mely révén a ószövetségi Tízparancsolat megfellebbezhetetlen helyet kapott a katoükus erkölcstanban, előbb mégis röviden látnunk kell a jézusi és újszövetségi morál legfontosabb jegyeit. Ezeket Hantig, Weber és Schnackenburg összefoglaló munkái segítségével tekintjük át.26 Nos, Jézus egyfelől kapcsolódott az ószövetségi Törvényhez (nem eltörölni, hanem beteljesíteni akarta, Mt 5,17; szombatonként zsinagógába járt, s élete alapvetően belesimult a Tóra által szabályozott korabeli életrendbe). Máfelől bírálta a mózesi törvényekre ráépült ószövetségi magyarázatokat, az ún. ősök hagyományait, ezeket nem tekintve olyan tekintélyeknek, melyek isteni autoritással szabályozhatnák az ember életét (Mk 7,3), sőt időszakonként tudatosan megszegte Mózes törvényeit, épp azért, hogy azok eredeti értelmét felragyogtassa az emberek előtt (nem az ember van a szombatért, hanem a szombat van az emberért, Mk 2,27). Harmadrészt, s ez a legfontosabb: új erkölcsöt hirdetett meg a Hegyi beszédben, melynek kulcsszavai a megtérésre felhívás, a radikális emberszeretetre és sa24 Vö. Dictionnaire Encyclopédique du judaisme, szerk. WIGODER, G., Robert Lafont, Paris 1996, 227-228. 2;> Frölich Róbert rabbi nyilatkozata, in HANKISS, E., A 'Tízparancsolat ma, Helikon, Bp 2002, 25. 26 HÄRING, B., La Loi du Christ, Desclée, Paris 1966, I / 364-388; WEBER, H., Általános erkölcsteológia, (ford. Tuba Iván), SZÍT, Bp 2001, I / 53-72; SCHNACKENBURG, R., jézus éthosga az ősegyházban, in Mérleg (1987/2), 129-148.
