Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Tarjányi Zoltán: A Tízparancs státusza a zsidó és a keresztény etikában
Tarjányi Zoltán 353 Az, hogy Isten Törvénnyel ajándékozta meg Izraelt, azt is jelenti, hogy a Törvény egyben mérce is, mely gazdagítja az ember életét, de amelyhez hűségesnek is kell lenni. A Törvény megszenteli az égész életet: minden vonatkozásában az embernek ehhez kell igazodnia. A Törvény mértéket ad a tetteknek, valamint ez biztosítja a közösség összetartó erejét és egységét. Mivel azonban ezt egyetlen népnek adta Isten, ezért a Törvényhez való hűség nem más, mint az egész világegyetem nevében válaszadás a Teremtőnek. Másrészt a Törvény volt hivatva előkészíteni a népet a Messiás eljövetelére. S nem utolsó sorban a Törvényre úgy tekintett az ószövetségi ember, mint a szabaddá válás eszközére: minden más függőség alól felszabadította az embert az a tudat, hogy kizárólag Isten Törvényének tartozik engedelmességgel. Pusztán az a tény tehát, hogy Isten kinyilatkoztatta törvényeit Izraelnek, küldetést is jelentett számára: ha az életét totálisan meghatározni akaró Isten akaratát megtartja, azzal tudja Isten szentségét felragyogtatni a világban, mégpedig a népek között a történelemben élve.4 Nyílván felmerül a kérdés: nem adott-e túlzott öntudatot Izraelnek a törvényadás általi választottság-tudat? A bölcsek mindig is figyelmeztettek: „A kiválasztottság nem jogosítja fel Izrael népét sem gőgre, sem büszkeségre, sem más népek lenézésére. A kiválasztottság magasztos feladatokat ró a zsidó népre és erkölcsi példaadásra kötelezi. Jó példával kell elöljárnia az isteni és a társadalmi törvények megtartásában, kiválasztottsága tudatában. ’Én, az Örökkévaló, igazsággal szólítottalak el, erősen fogom kezedet, megőrizlek téged, te valósítod meg szövetségemet a világ népeivel és te leszel az ő szellemi világítójuk’ (Jesajás 42,6). A kiválasztottság mély erkölcsi gondolatát senki sem fejezi ki oly világosan, mint Amos próféta: ’Csak titeket, Izrael fiait választottalak ki az összes népek közül, ezért vétkeitekért kétszeresen vonlak felelősségre benneteket’ (Ámos 3,2).”5 A kiválasztottságból következő hűség gondolata mellett jelentős szerepe van a zsidó gondolkodásmódban annak az igazságnak, hogy ha tehát Istentől származnak a törvények, akkor ezek abszolút módon kötelezik az embert. „A filozófiában ismeretes a relativista felfogás, mely szerint az erkölcsi szabályok értékaránya a különböző helyzettől és időtől függően változik. Az abszolutista felfogás szerint ezzel szemben azok az értékek univerzálisak és örök életűek, de egyik sem tulajdonítja azokat isteni eredetűnek.”6 Márpedig a zsidóságban az erkölcs isteni eredetű. Más népeknél is találunk a zsidókéihoz hasonló morális követelményeket, de ezek nem állnak ugyanazon a piedesztálon, mint ahogy a Biblia látja azokat. „A zsidó gondolkodásmód valamennyi erényt és pozitív kötelességet az iste4 Vö. JOANNES, zsidó vallás, 26-29. 5 JÓLESZ, K., Miért? Zsidó törvények és szokások magyarázata. Copyright Kiadó és Nyomda, é.n., 14. A szövegben idézett íz 42,6 a Szent Jeromos Bibliatársulat 1997-es fordításában így hangzik: „Én, az Úr hívtalak meg téged igazságban és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává.” 6 MOSKOVITS, J. C., Morál és etika, in Kraus, N., Zsidó morál és etika, Bp. 1998, 7.
