Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.: Fordulópont az egyetemes zsinatok történetében Nyugaton a XIII. században
338 Szuromi Szabolcs Anzelm Zsinat elutasította az egyházi személyek közreműködését a világi büntetőeljárási jogban gyakran használt57 bizonyítási formákban, a tüzesvas-próbában, vagy a forróvíz-próbában. Sőt kifejezetten tiltotta a papok számára, hogy megáldják a purgatiohoz használt eszközöket.5® A XII. századra a bolognai iskola és III. Sándor pápa (1159-1181) tevékenységének köszönhetően egységesedett a házasság létrejöttét a házassági beleegyezéshez kapcsoló egyházi álláspont (vő. comensus-elmélet).5''1 Huguccio alapján két fő típust különböztethetünk meg a házasság létrejöttének módja szerint. Az egyik a jelens^avas házasság, a másik pedig a jövőre vonatkozó házassági akaratnyilvánítást követő testi kapcsolat (matrimonium praesumptum). III. Ince pápának a konszenzus elmélet alapján álló dekretálisai bekerültek a Decretales Gregorii IX-be, így az hamarosan az egész egyházon belül tért hódított.60 Evvel párhuzamosan azonban egyre problémásabbá vált a klandesztin, azaz rejtett házasságok kérdése,61 mivel a beleegyezés kinyilvánításának formája nem került szabályozásra.6^ Éppen ezért a IV. Lateráni Zsinat 51. kánonja előírta az egyház előtti nyilvános házasságkötést, illetve a házasság megkötése előtti hirdetést, amely a szabad állapotról való megbizonyosodást szolgálta.63 A XIII. században érvénytelenségi akadályoknak számított a kor, a vérrokonság, a sógorság, a lelki rokonság, a fogadalom, és a nagyobb klerikusi rendek. De ide sorolható az impotencia, a bűntett és a valláskülönbség akadálya is.64 A zsinat 52. kánonja a vérrokonság házassági akadályának terjedelmét oldalág hetedik fokáról, oldalág negyedik fo3,1 Vö. szerk. MEZEY, B., Magyar jogtörténet, Budapest 1996, 224, 231. A nagyváradi káptalan hiteles helyként jegyzőkönyvezte a területén 1208 és 1235 között lezajlott perbeli bizonyítási eljárásokat, amely I ^aradi Kegestrnm néven vált ismertté. A leírt perek zömében a bizonyítás az istenítélet valamilyen formájára épült az egyházi tilalom dacára. Vö. KRISTÓ, GY., Korai magyar történeti lexikon (9-14. s^ásyid), Budapest 1994, 713. 58 Vö. 18. kánon. 59 Vö. DONAHUE, C., The policy of Alexander the Third’s consent theory of marriage, in szerk. KUTTNER, S., Proceeding of the Fourth International Congest of Medieval Canon Law (Monumenta iuris canonici C/S), Cittf del Vaticano 1976, 251-281. 60 X 4. 1. 2. vö. X 4. 1. 16; X 4. 1. 25. 61 Vö. NUZZO, L., Il matrimonio clandestino nella dottrina canonistica del basso medioevo, in Studia et Documenta Historiae et luris 64 (1998) 351-396. GARCÍA SÁNCHEZ, La dispensa dei impedimento de edad en un supuesto dei siglo X\H, in Revista FLspanola de Derecho Canonico 56 (1999) 205-235. 62 Vö. FINCH, A. J., Parental Authority and the Problem of clandestine Marriage in the Later Middle Ages, in Law and History Review 8 (1990) 189-204. 63 Vö. COD 258. Mint ismeretes a házasságkötés formáját 1563. november 11-én a Tametsi kezdetű dekrétummal a Trentói Zsinat tette kötelezővé. Az egyházi házasság anyakönyvezésének rendezésével, X. Piusz pápa (1903-1914) 1907. augusztus 2-án kiadott „Ne temere” kezdetű dekrétuma óta a házasság hirdetésének hagyományos formája elveszítette jogi jelentőségét, de egyes helyeken a plébániai közösség élő szokásaként továbbra is fennmaradt. Vö. ERDŐ, Egy- hásjog {Ssynt István kézikönyvek 7), Budapest 2003, 520.
