Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Rózsa Huba: Jézus Krisztus, az Emberfia
Rózsa Huba 301 A. Vögle úgy véli, hogy a képes beszédeknek ugyan nem találhatók tanúi a kereszténység előtti időből, mégis ez a hagyomány már ismert volt az őskereszténység számára. A kutatók elfogadják, hogy az alkalmazás Jézus feltámadása után történt, de egyik vélemény szerint a Názáreti Jézus felmagasztalásnak eszméje nyújtott alapot az Emberfia ég felhőin való eljövetelének várására (H. Perrin), míg a másik szerint a parúzia volt az indíték arra, hogy az „Emberfia” eszmét Jézusra alkalmazzák, mint azt a maranatha kérés is (1 Kor 16,22; Jel 22,20b) tanúsítja (A. Vögle). A% „Emberfia ” megnevezés tituláris használatának kérdése Az újszövetségi', ) H/ Kn;pT©2 tituláris használatának kérdése összefügg azzal, hogy megnevezés eredetét miként ítéljük meg. Amennyiben az „Emberfia” megnevezés eredetének csupán a korabeli szóhasználatot tekintjük és az egyedet, az egyedi embert jelöli, akkor csak az „én” körülírására szolgál, s nincs tituláris használata. Ha azonban a megnevezés eredetét a hagyomány, s itt a korazsidóság apokaliptikus Emberfia hagyományára gondolunk, egy meghatározott bíró ill. üdvösségközvetítő alakjával hozzuk vonatkozásba, akkor tituláris értelme van. Ugyanezt kell mondanunk akkor is, ha az „Emberfia” megnevezéssel Jézus önmagát, küldetéstudatát akarta kifejezésre juttatni. Az utóbbi esetben természetesen felmerül a kérdés, hogy mikor és hol kezdődött a megnevezés használata, és arra is választ kell adni, hogy Jézustól vagy az ősegyháztól ered-e alkalmazása. Összefoglalás Végső összefoglalásként a következőket mondhatjuk el: Az Emberfia megnevezés etimológiája két irányba vezet: egyrészt a Biblián kívüli arám nyelvhasználathoz, másrészt az apokaliptikus Emb er fia-hagyo m á ny- hoz, amelynek irodalmi tanúja a Dániel könyvének 7. fejezete, az etióp Hénok és 4. Ezdrás könyve. A felsorolt három könyvben az Emberfia alakja folyamatosan új vonásokkal bővül és a két apokrif apokalipszisben meghatározott szerepkör kapcsolódik hozzá: a végidő bírája és üdvösségközvetítője lesz, az „Emberfia” megnevezés tituláris használatát általában kétségbe vonják. Az etióp Hénok és 4. Ezdrás könyvben az Emberfia-hagyomány összekapcsolódik a Messiás-hagyománnyal. A három könyvet összekapcsolja az tény, hogy a Dániel könyvének Emberfialátomásában ill. ennek közvetlen kontextusában elemeket találunk a két apokrif apokalipszisből. A korazsidóság apokaliptikus Emberfia-hagyományának az Újszövetségre gyakorolt hatása kérdésében nincs egységes vélemény a kutatók között.
