Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Patsch Ferenc SJ: A filozófia és a teológia hermeneutikai fordulata?
250 Patsch Ferenc só sorban pedig állandó párbeszédben állva a kortárs filozófiával. Ez ma is, miként mindenkor, az egyházi küldetés teljesítésének — nevezzük így — „hihetőségi feltétele”-55. Ennek (erősödő) tudatát az egyházi tudományosságban nevezhetjük tág értelemben „hermeneutikai fordulatnak”. Évszázadokon keresztül a teológiában a spekulatív értelem {ratió) dominált, mely középkori közvetítéssel az arisztotelészi elméleti ismeret, a „lényeget megmutató beszéd”, (Jogosg tésg ous^iasp) leszármazottjának tekinthető. Erről az aspektusról a katolikus teológia — amennyiben számot tart a megértésre — nem mondhat le56.. A metafizikától való eltávolodás azonban — ismét csak a megértés érdekében — arra kényszerít, hogy a teológiában mindinkább érvényre juttassuk a történeti megértés elvét a kifejezésnek a jelenkori hermeneutikai filozófia nagyjaitól, M. Heideggertől, H.-G. Gadamertől, valamint P. Ricoeur-től kölcsönzött értelmében, s hogy válaszait visszahelyezze a kérdés-válasz dialektikus játékterébe57. Mindez azt feltételezi a teológus részéről, hogy levonja a következtetést a valóság metafizikai ill. történeti megértésének különbségéből. E tekintetben a teológia „hermeneutikai fordulata” még beteljesüleden. 6. Összegzés A fentiekben a filozófián és a teológián belül feltételezhetően végbement „hermeneutikai fordulat” lefolyását kíséreltük meg górcső alá venni. Láttuk, hogy a hermeneutika - a maga történeti eredetét tekintve, nem volt (a mai értelemben vett) filozófiai tudomány. Amennyiben azt mondhatjuk — s kell is mondanunk —, hogy a hermeneutika önálló filozófiai tudománnyá lett, el kell ismernünk azt is, hogy ezáltal magát a filozófiát is átalakította. Ez az átalakítás nem pusztán egy újabb filozófiai tudományág (ti. a hermeneutikai filozófia) születését jelentette, hanem mélyrehatóan és belsőleg érintette magának a filozófiának is a lényegét. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy a hermeneutika filozófiai fordulata természetesen együtt járt magának a filozófiának a hermeneutikai fordulatával is; a kettő egyazon érem két oldalaként mutatkozik meg. Ugyanakkor az is elismerésre (beismerésre) vár, hogy a filozófiai hermeneutika valójában nem volt filozófi35 A „hihetőség” mint legújabb kori toposz kiterjedt irodalmából ez alkalommal csak a következő műre hívjuk fel a figyelmet: Fisicheu-a, R., l^a rivelapone: evento e credibility, Eduzione Dehoniane, Bologna 1989. 36 A kritika radikalitásának azon fokát, amelyet Heidegger követel meg („A magánvalóra vonatkozó kérdést egyáltalán csak feltenni is annyi, mint a történetinek a tárgyjellegét félreismerni”; ([...Ansich...] Danach überhaupt nur fragen, heisst den Gegenstandscharakter des Historischen verkennen); vö. HEIDEGGER, Phänomenologische Interpretationen Aristoteles (Anzeige der hermeneutischen Situation) / Fenomenológiai Aristoteléssginterpretációk (A hermeneutikai szituáció jelesére) (ford. Ednreffy Z., Fehér M. I), Szeged - Budapest, 1996-97, 26/27), - természetesen - nem foganatosíthatja. 37 Vö. GEFFRÉ, Credere e interpretare, 32.
