Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Patsch Ferenc SJ: A filozófia és a teológia hermeneutikai fordulata?
240 Patsch Ferenc szőr számot kell vetnünk azokkal a rejtett, ám elkerülhetetlennek ítélt előfeltevésekkel, amelyekre már dolgozatunk címe is bennfoglaltan utal. I. A TÉMA ELŐKÉSZÍTÉSE 1. A címben rejlő előfeltevések Dolgozatunk címe jó néhány kézenfekvő előfeltevést tartalmaz, ami azonban a hermeneutikailag iskolázott gondolkodás számára korántsem bizonyul magától értetődőnek. Elsőként ezeknek kell utánajárnunk. Érdemes például észrevenni, hogy az alcímben előlegzett kritikai attitűd egyszerre feltételezi a vizsgált feno- ménnel való azonosságot-azonosulást, valamint a tőle való — alkalmasint kritikai — távolságvételt (melyet egyébként — e helyt legyen elég ennyi! — a naiv hétköznapi megközelítés is feltételez). Ezután a „filozófia” és a „teológia” megkülönböztetését is észrevételeznünk kell. Persze utalhatjuk ezt a megkülönböztetést a magától értetődőségek körébe — ezzel mindjárt kritikátlanul egyúttal egy igen tiszteletreméltó hagyományhoz is csatlakozva — például azzal a felkiáltással, hogy — hisz ennél mi sem természetesebb! — a filozófia tudományának hatókörét a „természetes értelem” (ratio naturale) birodalmában kell kijelölni, míg — ettől megkülönböztetendő — a teológia a „hit megvilágosította értelem” fényénél vizsgálódik. Ám ebben az esetben látványosan szem elől tévesztjük azt a tényt, hogy ezzel a különbségtétellel éppenséggel egy igen hosszú, korántsem egyenes vonalú, nagyon is kacskaringós fejlődési folyamat végére tettünk „végérvényesen” pontot, tudomást sem véve magáról a fogalomtörténeti folyamatról; különbségtételről nyilatkoztunk, amely mai, kiélezett formájában — hogy mást ne mondjunk — még Aquinoi Szent Tamásnál sem volt meg, s határa gyakorlatilag ma is elmosódik3. Sőt, még tovább mehetünk: anélkül, hogy a két fogalom jelentéséről, tartalmi jegyeiről bármit is mondanánk — mely kivül esnék a jelen tanulmány célkitűzésein —, meg kell jegyeznünk, hogy mindjárt a címben azonnal és hallgatólagosan feltételeztük olyasvalaminek is a létezését, mint „a filozófia”, ill. „a teológia”. Bármiről legyen is szó esetükben, olyasvalaminek tartottuk azokat, amelyek alkalmasint elégséges koherenciát mutatnak ahhoz, hogy hosszú időn keresztül önmagukkal azonosnak tekintsék, azaz egyazon névvel illessék őket; sőt, olyannak, mint amelyek a maguk egészében változásra, alkalmasint „fordulatra” képesek. Elég egyetlen pillantás a hagyományos-klasszikus filozófia történetére (alkalmasint bármely tankönyv „universalia-vita” c. fejezetére) ahhoz, hogy belássuk: ezek 3 Olyannyira, hogy esetünkben nem is annyira a szóban forgó két fenomén (ti. a filozófia és a teológia) szétválasztására, mint inkább megkülönböztetésére kell törekedni; vö. NYÍRI, T, A filozófiai gondolkodás fejlődése, Szent István Társulat, Budapest 1991, 24.
