Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság
158 Kruppa Tamás mondja el, hogyan művelték valaha azok a teológiát, akik még valóban gyakorolták azt.29 Az eredeti bűnről szóló tanítást tanulmányaink alapján mindnyájan jobban ismerjük a nyugati, latin hagyomány által közvetített formájában, illetve megfogalmazásában. Nem véletlenül említettünk itt közvetítést és megfogalmazást az egyház részéről, mert ma már a modern dogmatörténet ismeri, és a tanítóhivatal egyetértésével és ajánlásával alkalmazza is a kritikus bibliakutatás azon felismeréseit, miszerint a kánoni tartalom, azaz az egyház által kifejezésre juttatni kívánt tévedhetetlen hit és a történeti kifejezési forma között, egyes esetekben kisebb, máskor viszont szinte már áthidalhatatlan távolság képződhetett az idők folyamán. Ezek az elavult, korhoz kötött formák tehát minimum magyarázatot, de esetenként új megfogalmazást is sürgetnek. Egy olyan példát idézek föl ennek szemléltetésére, ami témánk szempontjából sem közömbös. Az idézet a Theodor Schneider szerkesztette dogmatika kézikönyv marioló- giai fejezetéből való, és közvetlenül Alois Müller és Dorothea Sattler munkája. Eszerint: „Ha teológiai megalapozást keresünk arra a hitbeli meggyőződésre, hogy Mária bűn nélküli volt, akkor az áteredő bűnről szóló egyházi tanítás megszilárdulása után kézenfekvő volt, hogy ezt Máriának az áteredő bűn kárhozatos valóságától, a ‘szeplőtől’ való megóvásában lássák. Az újabb teológiai viták egyetértenek abban, hogy az immaculata-tan konkrét kifejezési formája korhoz kötött, mivel — az áteredő bűn ágostoni elképzelésének nyomdokain haladva — azt feltételezi, hogy az ősbűn továbbadása a nemző aktussal történik. Ezért e kijelentés formáját meg kell különböztetni e tanbeli hagyomány valódi kijelentési szándékától. Ez mai szemszögből, az ‘áteredő bűn’ valóságának újabb értelmezését figyelembe véve azt jelenti, hogy az egyes ember bűnös szociálantropológiai helyzetben találja magát, s az áteredő bűn annak a tapasztalatnak a kifejeződése, hogy saját személyes döntésünket, a jóval és a rosszal szemben olyan helyzetben kell meghoznunk, amelyet már eleve meghatároznak az emberi bűn kárhozatos következményei.”30 Ennek megfelelően joggal mondhatjuk, hogy az eredeti bűn tanán a mai katolikus egyház mindenképpen azt érti, hogy az első ember által elkövetett és az emberiség ártadanságának elvesztését jelentő ún. ősbűn (peccatum originale orig- inatum) és az azóta is sokak által elkövetett személyes bűnök kollektív hatásai miatt minden egyes ember olyan környezetben születik és él, amelyben a bűnnel és következményeivel döntései meghozatalában számolnia kell, és hogy minden 29 Vö. FLORENSZKJJ, R, Az ikanos ztáZj Budapest 1988, 29. MÜLLER, A., / SATTLER, D., Mariológia, in szerk. SCHNEIDER, A Dogmatika kézikönyve 2, Budapest 1997, 191.
