Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Janka Ferenc: A keresztény hit a nyílt és az álvallásos ateizmus kihívásai előtt

124 Janka Ferenc nem közönnyel reagál. Megsiratja Jeruzsálemet.57 Kifakad a hitetlen és romlott nemzedék láttán, mégis meggyógyítja a holdkóros fiút.58 ■ Ugyanakkor látja a közönyösség, hitetlenség súlyos veszélyét. „Van Mózesük, és a vannak prófétáik. Ha rájuk nem hallgattak, ha valaki a ha­lottak közül feltámad, annak sem hisznek.”59 ■ Jézus imája — „bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”60 — bizonnyal vonatkozik a háládan, közönyükkel ártókra is (Pilátus). A mulasztá­soknál azonban a közveden vétkeknek nagyobb a súlya („aki engem a kezed­be adott, annak nagyobb a bűne”61). Az emberi „közömbösség’ Isten szeretetének színe előtti mérlegelése során ki­derül az, hogy az Istennel szembeni közömbösség a legnagyobb baj. Isten szeretetének elhanyagolása a legnagyobb jó lehetőségének az elszalasztása. Is­ten számon kérő igazságosságának figyelmen kívül hagyása pedig azért a legsúlyosabb és legvétkesebb mulasztás, mert egyrészt a bennünket óvni és védeni kívánó isteni törvények semmibevételét jelenük, vagyis önmagunk és emberi kapcsolataink egészsége és épsége ellen intéz támadást, másrészt hálátlanul viszonzatlanul hagyja Isten szeretetét. Isten ugyanis végső soron azt a békességet, nyugalmat és mennyei boldogságot akarja megadni, amire mindenki, a közönyösek pedig ki­váltképp a leginkább vágyódnak. Ez azonban nem öngyilkossággal, nem az élet- szomj aszketikus kioltásával vagy más önmegváltó, minden mást tudatosan kire­kesztő technikával érhető el, hanem az Isten és emberszeretet arányos erőfeszí­tését ráadásként követő nyugalomban valósulhat meg. A rendkívüli dicséretet nem váró „haszontalan szolga”63 szerény kötelességtu­dása szól erről. A sok talentumokkal jól gazdálkodók az Isten gazdagságához ké­pest a kevésben voltak hűek, ezért kapnak ráadásként még ugyanannyit. A derék szolga méltányos fáradozásaiért pedig ura minden gazdagságát rábízza.63 A közömbösséggel szemben a keresztény ember ezért lehet egyszerre a lehető leg- elkötelezettebb és a legfelszabadultabb. Elkötelezett nemcsak azért, mert önmaga a tár­sadalom vagy a világ javára gondol. Nemcsak azért, mert felismeri a passzivitás látszólag ártatlan minimalizmusa, semleges köztessége mögött rejlő halott és gyil­kos közönyét, hanem főként azért, mert Isten előtti felelősségére tekint. Tudja, hogy összes talentumát, minden képességét latba kell vetnie a siker érdekében.64 57 Vö.: Lk 19,41-44. 58 Vö. : Lk 9,41. 59 Lk 16,31. 60 Lk 23,34. 61 Jn 19,11. 62 Vö.: Lk 16,10. 63 Vö. Mt 24,47. 64 Vö.: Mt 25, 14-30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom