Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Ancsin István: Bízzunk benne, hogy a reményben nem fogunk csalatkozni
9 Ancsin István Bízzunk benne, hogy a reményben nem fogunk csalatkozni ember és Isten reménye Hans Urs von Balthasar Theodramatik című műve nyomán I. AZ EMBER REMÉNYE 1. A remény vertikális dimenziója A valamiben vagy valakiben való remény a valamitől vagy valakitől való félelem ellenpólusa. Ez utóbbival szemben a remény pozitív tartalmat hordoz. A remény azt jelenti, hogy ráhagyatkozunk valamire vagy valakire; mert az, ami még nincs itt, a reménykedő számára már a jelenben mégiscsak valósággá válhat. A remény mindig az életre vonatkozik, ott is, ahol valójában a halálról van szó. A remény végső soron minden pillanatban az életről akar megbizonyosodni és arról, hogy az élet túlnyúlik a halálon. Hans Urs von Balthasar szándéka, hogy a keresztény remény alakját vertikális és horizontális dimenzióból is megvilágítsa. A vertikális dimenzió tárgyalására vonatkozólag az eljárásmód a jelenség pogány, zsidó és keresztény felfogásának összehasonlításán alapul. Ezzel szeretne Balthasar megfelelni az általa kijelölt feladatnak, hogy „a keresztény reményt - mint amely a hit tárgyának jelenén alapul — megkülönböztesse a nem keresztény reménytől“1. /. A pogány remény görög-római antik alakjában a földi, halandó életre korlátozódik; a jövővel szembeni bizonytalanság határozza meg, melynek ismeretlen jellege a félelmet szövi ebbe a reménybe. Arisztotelész és a sztoa szerint a külső hatásoknak tulajdonított reményt „uralni kell, túl kell lépni rajta és át kell alakítani a gondviselésbe vetett bizalommá“2 3. A misztériumokon keresztül jut el a halál utáni életbe vetett remény a filozófiába, amelyet mindig „az embert (halandó) testre és (halhatatlan) lélekre felosztó dualizmus“2 határoz meg. Innen él tovább a dualista halhatatlanság reménye a hellenizmus segítségével. „Ez az eszkatoló1 Balthasar, H.U.v., Theodramatik. Bd. IV. Das Endspiel (TD IV), Einsiedeln 1983, 122-123. 2 TD IV, 123. 3 TD /IÚ 123. „A Phaidon c. műben ,a nag)' és szép reményről’ van szó ara az eshetőségre, ha a halhatadanságot be lehet bizonyítani.“ Vő. Platón, Phaiti 71a (TD IV, 124.).
