Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
I. Tudományelméleti keretfeltételek - 1. A jelenkori erkölcsi gondolkodás kontextusa
I. TUDOMÁNYELMÉLETI KERETFELTÉTELEK 1. A jelenkori erkölcsi gondolkodás kontextusa 1.1 A mindenapi élet tapasztalata „Veritatis diaconia" - az igazságot szolgálni csak igényes gondolkodással és igényes életvitellel lehet. Lélegzetelállító az erkölcsteológia vállalkozása arra, hogy a Szentháromság és az ember kapcsolatát szolgálja. Ebben a szolgálatban közvetítő közeg, frontharcos, határjáró tudomány, bölcs aggastyán. Egyetlen teológiai diszciplína sem regisztrálja olyan közvetlenül az emberi önfelfogás változásának folyamatát, mint az erkölcsteológia. A leginkább az erkölcsteológiára lehetne mondani, hogy mindig is korának gyermeke.1 Két igénynek kell mindig megfelelnie: az örök igazságoknak és a történelmi embernek. A legnehezebbre vállalkozik: a hit igazságait, a dogmatika tételeit életszerűvé, érthetővé akarja tenni, és ennek következtében köteles állandóan felülvizsgálni erkölcsi imperatívuszait, amiket Isten igényeként az embereknek hirdet. Mindig azzal az igénnyel él, hogy gondolkodásával közvetítő hidat verjen a legfelsőbb erkölcsi princípiumok és a konkrét életközeli gyakorlat közé. A legmagasabb absztrakciót és a legsűrűbb valóságot akarja élhetővé kiegyenlíteni. Az erkölcsteológiát ezért a frontharcosok felelőssége és tisztelete kell hogy megillesse. Az erkölcsteológusnak a többletet, gondolatait érthetően és meghívóan kell előadnia, mert ha valaki érti, akkor könnyebben elfogadja, s ha elfogadja, könnyebben kitart benne. Ehhez a kor gondolkodásának minden eszközét igénybe veheti az Igazság szolgálatához, de elsősorban a filozófia segítsége nélkülözhetetlen. Az Igazság szolgálata nem jelentheti azt, hogy oda is a hit homályát viszi, ahol világosság uralkodhatna; az erkölcsi életre hívásban nem lehet egyszerűen az egyházi tanításra és kiragadott bibliai idézetekre hagyatkozni. A filozófia feltárja a világot a hitnek, de fordítva is: a hitet életközeibe viheti az észnek, anélkül, hogy pusztán ésszerűvé tenné, és többletét nivellálná. A gondolkodói utaknak, túl az elfogadhatóságon, meghívónak kell lennie. Nem igazságokra akar elvezetni az er1 DEMMER, K„ Moraltheologie, in TRE, XXIII. 295-302. 7
