Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 2. A patrisztika többlete

ember is Isten képét hordozza, felcserélhetetlen „arca van". így a törvény megtartása nem csak az Isten felé való törvények megtartását jelenti, hanem az embertárssal való igazságos kapcsolatot is.

Míg a görög gondolkodás a törvény legitimációját az észnek való megfelelésből eredezteti, addig a zsidók Isten törvényhozásának. A törvény Istentől nyeri kizárólagos és megfellebbezhetetlen érvényét az Igén keresztül: „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem." (íz 55,11). A görög koyoq-tól különbözik a héber Ige. Isten a teremtő, aki a teremtett világra vonatkozóan, az emberrel való viszonyában Igéjében és törvényeiben mutatkozik meg, Ő van mindenek előtt. Ugyanakkor nagyobb a különbség a többi ókori keleti felfogással szemben: az egész ókori Keleten (Asszíria, Babilon, Egyiptom) az Ige nem csupán a gondolatok kifejezésének eszköze, hanem dinamikus, hatalommal teljes erő. Bármennyire is formailag a zsidó Ige (-Ql) a keleti felfogáshoz hasonlít, tartalmilag a görög Xoyoq áll hozzá közelebb. A keleti népek ugyanis természeti erővel azonosították az Igét, minden teremtés, természet eredetét benne látták, sokszor megszemélyesített természetvallásuknak megfelelően. Az eltérés a zsidó istenképben rejlik: náluk Isten Igéje sohasem úgy jelenik meg, mint természeti erő, hanem Isten tudatos, erkölcsi, személyes megnyilatkozása.170 Nem a természet, nem az ész kötelez, hanem a személyes Isten, akinek hatalma és erkölcsi hívása megjelenik a természetben, s az ember esze, lelkiismerete, a szövetség által megismerheti azt.

így Philónnál a Xoyoq fogalma Isten teremtő gondolatainak foglalatát jelenti, az ideák világát, de magába foglalja a tapasztalati világot, és a koyoç képmására teremtett embert is.171 A philóni Xoyoq az isteni ideák foglalataként Isten képe, a teremtett ember és a világ pedig a Xoyoq képmása.

170 Bárhogy is jelenik meg az Ige (megnyilatkozás, parancs, beszéd, teremtő erő), az mindig személyes, azaz Jahve áll az előtérben. Eltérően más keleti eredetmítoszoktól, ahol az Ige kiáradás, emanárió útján jelenik meg, a zsidóknál mindig a személyes Istenhez tartozik.

171 PHILON, De opificione mundi, 24.

74