Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 1. Az antik világ a természetről és a természetes erkölcsi törvényről
ladták a szofisták tpomç - vopoç antitézisét, s így lehetővé tették az egyetemes természettörvény, a későbbi „lex naturalis" felismerését.141 Ez a világtörvény142 minden emberi közösséget megelőzően van, és minden emberi, írott törvény fölötti. Ha tehát bármilyen emberi törvény ennek ellentmond, nem is igazi törvény. Antropológiájukban ez azt jelentette, hogy minden ember szabad és egyenlő, és emberbaráti szeretet fűzi őket össze természetük alapján. Szétfeszítették az addig ismert polisz-polgárság (Çcoov 7iokmKov) kereteit is, az embert fedezték fel a világban a polgárjogon túl: „homo res sacra homini"143. A természet mindenkire érvényes, és a világ egyetemes rendjében mindenki polgártárs (Çcoov koivovikov).144 Már Zénón beszél az emberiség közösségéről, egy „kozmopoliszról", aminek mindenki polgártagja, az észből való részesedése alapján.145 A sztoicizmus az istenséget is természetesnek, ésszerűnek gondolta. Leghíresebb példája ennek Kleanthész himnusza Zeuszhoz, ahol nem a mítoszból ismert Zeuszt magasztalja, hanem a természet irányítóját, sőt egy helyen Atyának is nevezi.146 Az ilyen Zeuszban bízva tudják hirdetni, hogy a szenvedélyektől mentesen (otTraösia), az érzelmektől felszabadulva, nyugalommal kell szemlélni az életet, mert a szenvedély megöli a ’koyoq-t. A sztoikusok legjelentősebb örököse Ciceró, aki célul tűzte ki, hogy a törvény természetét tárja fel, mégpedig az ember természetéből levezetve. „A természetből van a törvény, amit meg tudunk figyelni a vérrokonság és a pietas miatt."147 Keresi azt a törvényt, normát, ami lehetővé teszi, hogy a pozitív törvényeket megítéljük. A 141 RICKEN, F„ Naturrecht L, in TRE, XXIV. 101. 142 Itt a történelmi háttérben látnunk kell a politikai változást: az egyes kis városállamok helyett már Nagy Sándor „világuralma" áll, tehát a szemléleti keretek kitágultak az egyes emberi közösségekről az egész emberiségre. 143 SENECA, Ad Licilium, Ep. 95. 33. 144 FRIVALDSZKY, ]., Természetjog, 39-40. 145 SENECA, De ira, II 31,7 146 „Mindenség ura, legfőbb úr a halhatatlanok közt, soknevű Zeusz, ki a Természet törvényein őrködsz, üdvözlégy! ... Te, mindenadó, éjfellegű, fénytlobogó Zeusz, vedd el az emberiségről rontó ostobaságát, oszlasd el lelkűnkről, ó Atya, s add meg a Törvény ismeretét, mellyel méltányos rendben irányítsz mindent, hadd tisztelessünk meg tiszteleteddel s szüntelenül csak tetteidet dicsérjük - ez illik földi halandóhoz -, mert legfőbb mind-e világon, égen s földön, az Os Törvényt hirdetni örökké." Horváth I. Károly fordítása 147 CICERO, De inventione, II 65. 66
