Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 1. Az antik világ a természetről és a természetes erkölcsi törvényről
tesz az „egyszerű igazságosság" (anXcoq ôikcuov), és a „politikai igazságosság" (7toA,itikov Sucatov) között. Ez utóbbit felosztja „természetes" (cpucriKov) és „törvényes" (vopucov) igazságosságra.127 Az egyszerű igazságosság egy erkölcs előtti igazságosság-norma. Azt szolgálja, hogy a fogalom lényeges elemeit és az erkölcsi norma megalapozását megvilágítsa. Ahol az emberek cserekereskedelmet űznek, az egyszerű igazságosságot egoista motivációból követik. Ez az igazságosság fennállhat két arány, két személy, vagy két teljesítmény között. Ahogy a paraszt viszonyul a cipőhöz, annak arányban kell lennie azzal, ahogy a cipész viszonyul az élelmiszerhez. Az embereket egymáshoz vezeti a szükségeik és a körülmény, hogy egyedül nem tudnak boldogulni. Az egyenlőség erkölcs előtti követelménye az emberek egoizmusából származik. A természet szerepe ott lesz világos, ahol Arisztotelész a férfi és a nő, az úr és a rabszolga elementáris közösségéről beszél.128 Mindkettőben egymáshoz kötöttek, hiszen egymás nélkül nem tudnak élni. A férfit és a nőt egymáshoz vezeti az utód utáni „természetes" vágy, az urat és a rabszolgát a „természetből uraló és uralt" körülmény, hogy az életüket fenntartsák. A „természet" itt úgy érthető, mint egy létező lényegével szükségszerűen adott princípiuma az ő mozgásának.129 A vágy az önfenntartásra és az utódra az embernél éppolyan szükséges, mint a növényeknél és az állatoknál. Ami a rabszolgát rabszolgává teszi, az a saját esze korlátozottságának szükségszerűségéből adódik. A közösség és az. egyszerű igazságosság tehát az ember természetében gyökerezik, az ember által megváltoztathatatlanul adott célok és képességek révén, amik csak akkor felelnek meg céljaiknak, ha egymást kiegészítik. Etikájában úgy találkozhatunk a természetes célokkal, mint „egyszerű javak", vagy „természetes javak" (cpoaei ayaSa). A „természetes" azt jelenti: ezeket a szükségeket minden egyes embernél eleve fel kell tételeznünk függetlenül az ő speciális életkörülményeitől és óhajaitól. Értelmetlen az a kérdés, hogy az ember miért irányul ezekre a javakra. A természetes javakkal azonban kimondatik egy probléma, amibe Arisztotelész nem bocsátkozik bele: az ember valamit jó127 Uo. V 10,1134a 25f.bl8f: „Az állami életben megnyilvánuló igazságosság egyik részes természetszerű, másik része pedig a törvényen alapul." 128 ARISZTOTELÉSZ, Politika, I 2,1252a24-31 129 ARISZTOTELÉSZ, Phüszika, II 1. 62
