Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 1. Az antik világ a természetről és a természetes erkölcsi törvényről
az egyén beteljesülő rendje. Az igazságos és igazságtalan, a jó és rossz megkülönböztetésére való képesség nem kívülről jön, külső közvetítéssel, hanem az az emberi természettel közvetlenül adott.113 Az igazságosság és a természet fogalma konvergál: az igazságosságban találja meg az ember lelke a maga ideális létét. Az igazságosság nem valami „idegen jó", ami csak közvetve véd engem, hanem az igazságosságban a saját egyéni létem beteljesüléséről van szó. Az embernek nem az őselemekhez kell igazodnia, hanem a lélekhez.114 A lelket követve tudunk különbséget tenni a jó és a rossz között, az igazságos és az igazságtalan között, és tudjuk életünk vágyai között az aranyszálat115 követni. A nevelésre így az a fontos feladat hárul, hogy segítsen a helyes értelmet kibontakoztatni. Platón elfogadja egy racionális világlélek kozmikus teleológiáját, aminek törvényeit a helyes értelemmel az egyénnek és az államnak is fel lehet ismerni, és mint mintához az életet igazítani.116 Az igazságosság abban áll, hogy mindenki tegye a magáét, a természetnek megfelelőt.117 Hogy ez mi, az az államban a különböző természetekből adódik, ami az emberek természetes adottságát, hajlamát, tehetségét, neveltetését jelenti118; az individuumban pedig a lélek természetét.119 A lélek az örök lényegekhez való felemelkedésnek a vágya, Platón három részre osztja (trichotomizmus): az értelmi lélek képessége a gondolkodás, s másik két lélekrészt is irányítja, a vágyódó és az érzelmi lelket is. Platón államában a társadalom a lélekhez hasonlóan három osztályra tagolódik: a filozófus királyéra, az őrökére és a dolgozókéra. Az államnak ugyanaz a célja, mint a léleknek: a jó megvalósítása a látható világban. A felső osztály erénye a belátás, a közép113 KORFF, W., Natur-Naturrecht, in NHThG, III. 440. 114 PLATÓN, Nomoi, X, 892c-896d 115 Az ember az istenek bábuja, akit a vágyak fonalai rángatnak. Egyetlen aranyfonalat: a józan meggondolást kellene követnünk, ami állami szinten a törvényeket jelenti. „Mindig össze kellene fognunk ezzel a legszebb vezetővel, a törvénnyel: minthogy a meggondolás szép ugyan, de szelíd és nem erőszakos, az ő vezetésének segítőtársakra van szüksége, hogy bennünk az arany alkotórész legyőzhesse a többit." in PLATÓN, Nomoi, I, 645b. 116 BRANDT, R., Naturrecht, in HWPh, VI. 566. 117 RICKEN, F„ Naturrecht L, in TRE, XXIV. 136. 118 PLATÓN, Gorgiasz, 370 bl; 415 cl; 435 b5; 456 b6 119 Uo. 445 a9 59
