Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban

vádja a tanítás síkján kerülendő, hiszen minden résztvevőt kötelez ugyanaz az igazság és a közös felelősség.

Az Egyház megtérő közösség eredete és betelj esültsége szerint, emlékezés és interpretáló gondolkodás tartja ezt mozgásban. Ez adja az erkölcsi tanításának a vezető perspektívát. A Tanítóhivatal nem az erkölcsi tanítás kifejtett kódexét vagy egy etikai rendszert mutat be, hanem az üdvüzenet etikai implikációit. Az üdv és az ethosz között egy operatív szintézis keletkezik, és a szinkretikus egymásmellettiség- ük veszélyével küzdenie kell. A hit nem egy ráépítés, ami a princípiumok, normák és imperatívuszok rendszerének egy magasabb legitimációt adna, hiszen ez egy extrinszecisztikus legalizmus lenne. Vitán felül álló alapigazság, hogy a hit és az erkölcsi ész között nem lehet ellentét.

Az erkölcsteológiát csak az Egyház kegyelmében szabad gyakorolni, ahol a kegyelem mindig meghaladja a gondolkodást.76 A kegyelem több mint a gondolkodás, sokkal inkább „gondolkodó felelősséggel megélt Istenre való vonatkozás". A kegyelem: Jézus Istenét elgondolni tudni.77 Krisztus Istene elérhető realitássá vált a názáreti Jézus atya tudatában. Ha egy szellemtörténeti áttörésről, sőt a gondolkodás forradalmáról kell beszélni, akkor Jézus öntudatában van a mindig jelenlévő vonatkozási pont. A krisztológia dönt arról, hogy mi számít teológiai problémának.78 Ez egy gyűjtőlencséhez hasonló, ahol minden fénysugár összegyűl, és gravitációs centrumot képez a reflexióhoz. A teológia az értelmezés alakját veszi fel: a Jézus öntudatában feltörő belátás-helyzetet (szintet) kell mindig új gondolkodói nekifutásban utolérni és kibontakoztatni.

Elsősorban tehát az Isten iránti kérdezés nem hagyhatja nyugton az erkölcsteológust, egyre inkább tudatában kell lennie, hogy Isten elgondolásában a szellemnek egy összehasonlíthatatlan kompetenciája jelentkezik; drámai meggondolni, hogy ennél többet már nem vagyunk képesek elgondolni. Istent elgondolni, mint egy valóságot, aki az emberhez a maga paradoxalításában bensőleg közelebb van, mint

76 PIEGSA, ]., Der Mensch - das moralische Lebenswesen, EOS-V., St. Ottilien 1996.; KLEBER, K.H., - PIEGSA, J.,. Sein und Handeln in Christus. Perspektiven einer Gnadenmoral, EOS-V., St. Ottilien 1988.; ERMECKE, G., Sein und Leben in Christus. Über die Seinsgrundlagen der katholischen Moraltheologie, Schöningh, Padernborn 1985.

77 DEMMER, K., Fundamentale Theologie des Ethischen, 40.

78 GS 22, OT 16.

48