Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban
zontjában szabad értelmezni. A formakritika szerint a Dekalógus apodiktikus jognak számít, ami kifejezetten Izrael javát akarja, és közvetlenül Jahve tekintélyének feltárulása, és még csak párhuzama sincs a környező népeknél.51 E.Gerstenberger a törvények E/2 szentélyű felszólításából arra következtet, hogy ezek igazából privát családi és törzsi törvények voltak, az egyénnek címzett tiltások, ezért tulajdonképpen eloldja azokat Jahve tekintélyétől, valamint ez a személyes-privát értelmezés ellentmond a szövetségteológiának is, hiszen szerinte az eredetileg a nagycsalád belső törvénye, és nem a király és vazullusai, nem Jahve és népe közti kapcsolat szabályzója. A legnagyobb tekintéllyel rendelkező nemzetségfő állította igazából össze a törvényeket, hogy a fiatalokat és az új családokat is beillessze a nemzetségbe. A törzsi vezetők közös felelősségük miatt állították össze a mindenkire kötelező törvényeket a nemzetségi törvényekből.52 A teóriák ma is nyitottak. Két elmélet áll szemben: a föntről (szövetségteológia) és az alulról (a nemzetségek felől) kiinduló teóriák. A Dekalógus csúcsbelátása mégis az, ahogy a parancsokat Jahve tekintélye alá, és a szövetség perspektívájába helyezik. A Dekalógus vallástörténeti jelentősége nem abban áll, hogy sajátos törvényeiben egy addig még soha el nem ért humánus-értelmes emberi javakat véd meg, hiszen hasonlóak voltak a környező népeknél is. Etikai hatástörténete sem azért egyedülálló, mert a bibliai kinyilatkoztatás horizontjában egyedülálló módon foglalja össze a különböző vallásokban és kultúrákban kialakult, a hittől vagy az észtől motivált értelmes tartalmakat. A Dekalógusban tárul fel az üdvtörténeti istentapasztalat, az emberi szabadság megtapasztalása, és az embertárs felé, és a teremtett világ felé forduló etika alapvető egymáshoz illeszkedése.53 A Dekalógus kutatásában nem az az izgalmas, hogy honnan származnak a minták, hanem az, hogy azok megtartását Jahve feltétlen tekintélye alá helyezi a szövetség-teológiában. További klasszikus példaként szolgál a bölcsességi irodalom, aminek hellenisztikus háttere 51 Emellett van a kazuisztikus jog, ami a következmények miatt parancsol valamit, nem Jahve tekintélye miatt, és amire van párhuzam a környező keleti népeknél is. 52 GERSTENBERGER, E., Wesen und Herkunft des „Apodiktisches Rechts" (Wissenschaftliche Monographien zum Alten und Neuen Testament 20), Neukirchen- Vluyn 1965, 101-143. 53 ROMELT, Vom Sinn moralischer Verantwortung, 43. 35
