Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
I. Tudományelméleti keretfeltételek - 2. A filozófia igénye
A tudományelméletileg érzékeny erkölcsteológia ebből az igényből nem zárhatja ki magát.21 A természet (cpuatq) az antik világban két alapjelentéssel bírt már a filozófia előtti korszakban: a (poa kifejezésre utalva jelentett minőséget, állapotot, lényeget, másrészt a keletkezést, növekedést, erősödést, fejlődést. Csak Arisztotelésznél, viszonylag későn jelenik meg a természetnek az az általános fogalma, ami minden természetes létezőt a maga lényegében és keletkezése és mozgása törvényszerűségeiben ért. A latin nasci (születni, eredni, keletkezni) szóból többféle értelmezés fakadhat, és az értelmezésnek megfelelően a természetes erkölcsi törvény értelmezése is változó. A természet fogalmának szemantikai pontosításához E Böckle a természet jelentésének négy teóriáját különbözteti meg22: „natura rationisismeretelméleti síkon a „természetes" a „disz- kurzív" ellentéte. Olyan a priori ítéletekre gondolhatunk, amik önmagukban evidenciaként igazak. „natura metaphysica hominisez az ember változatlan lényegét fejezi ki, ami nem változik a történelemben. Vasquez az ember változatlan lényegéből vezette le a változatlan természetjog általánosságának teóriáját. Ez az ember statikus-lényegmetafizikai szemléletéhez kötődik. „natura metaphysica actus humani": itt az emberi cselekvés természete áll a maga érthető szerkezetében a figyelem középpontjában. Ma már nem tekinthetünk el a külső cselekvés értelmezéskor a belső szándéktól, motivációtól, életrajztól, életkörülménytől, a szabadság rendelkezésre álló fokától. „natura biologica-physiologica" : itt az ember metafizikai természetét viszik át a biológiai természetére. Az érvek az ember metafizikai természetéből indulnak a cselekvés konkrét tényei felé, és az érvelés empirikus-induktív érvekben fejeződik be az ember biológiai struktúrájának bázisán. A természetjog kifejezés a szellemtörténetben a görög (poesi SiKCuov, a latin ius naturae kifejezésből ered, a xo öucaiov rcstpuaeicevai pedig a latinban a ius naturale, lex naturale, lex naturalis kifejezésekben 21 DALFERTH, I., - JÜNGEL, E., Sprache als Träger von Sittlichkeit, in Handbuch der christlichen Ethik, II. 454-473. 22 BÖCKLE, F., Das Naturrecht im Disput, Patmos, Düsseldorf 1966, 121-150. 19
